AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - V. Ecsedy Judit: A pozsonyi jezsuita kollégiumi nyomda (1623-1652)

feljegyzésekben a következőt olvashatjuk: „Gerogius Lippay Hungáriáé Cancellarius ad earn typographiam quam nobis Eminentiss. Card. Pazmanus donarat, adjecit aliam quoque, quem... Laurentius Ferenczffy... possedit, quoque priori copiosior fuerit, ac facile 3000 flór. aestimata."

30 Az 1662-ben rögzített iratok szerint Némethi a „typus Ferenczffyanus" betűkészletét nagy költséggel újraöntötte. Lipppay „ad usum perpetuum" adta a pozsonyi jezsuitáknak, akik az újraöntéskor befektetett összeg jogán is a kollégium tulajdonának tartották. A kiadványok azt bizonyítják, hogy 1641-ben végezték az újraöntést. Az említett, 1662-ből származó irat szerint az újraöntést bizonyíthatja Matthias Cosmerovius bécsi tipográfus is, aki hasonló újraöntésnek vetette alá saját típusát, és igazolhatja, hogy ez a munka 4000 forint költséggel járt. Egyébként is ez a Ferenczffy féle felszerelés lehetett - a most már háromféle készlet közül - a legértékesebb, hiszen ehhez matricák is tartoztak, nemcsak öntött betűk, amint azt az iratok több alkalommal is hangsúlyozták. A Némethi által beszerzett készletet azért nevezték „typus novissimus"-nak, mert a Pázmány által adományozott felszerelés 1623-ból származott, Ferenczffy birtokában pedig 1628-tól volt készlete: ezekhez képest az 1635-ben beszerzett Némethi-féle készlet a „legújabb" volt. Attól kezdve, hogy Ferenczffy készlete a pozsonyi kollégiumba került, előszeretettel ezt használták (teljesen a Ferenczffy-készlettel nyomtatták Hajnál Mátyás Szíves könyvecskédének 1642. évi kiadását, Id. 1. kép) és háttérbeszorult az eredeti, Pázmánytól származó és a Némethi-féle készlet. Időközben (1646) az eredeti, érseki készletet átszállították Nagyszombatba, tehát elvileg csak a Némethi és a Ferenczffy-féle készlet állhatott rendelkezésre amúgy is. Az 1641-től kezdve megjelenő kiadványok azt bizonyítják, hogy ezt a készlet-részt igyekeztek külön tartani, és ritka az a nyomtatvány, amelyben A Ferenczffy-készletet a Pázmány-féle vagy a Némethi-féle betűkkel együtt használták volna. Némethi 1644. évi halála után a nyomda termelése észrevehetően csökkent és Zachariás Dominik Aksamíteknek, az új nyomdásznak megjelenéséig mindössze - 1645-ben - egy könyvecskét adtak ki, 1646-ban pedig semmit. O volt a pozsonyi nyomda egyetlen faktora, aki megnevezte magát a címlapon: 1647 és 1649 között három nyomtatványon,

31 valószínű azonban, hogy egy negyediknek is ő volt a nyomdásza.

32 Aksamítek Pázmány Kempis-fordításához írt előszavában mint „A pozsonyi kollégiumban való könyvnyomtató" jelöli meg magát.

33 Fennmaradt 1647. május 27-én kiállított munkaszerződése,

34 amely az új nyomdavezető kötelezettségeit és járandóságait rögzíti. A pozsonyi kollégium részéről a rektor, Wesselényi Miklós kötötte Zachariás Dominik Aksamítekkel. Feladatai közé tartozik, hogy a betűkre gondot viseljen, a Kollégium számára munkálkodjék, de ha ezt nem hátráltatja, maga is kibocsájthat kisebb könyvecskéket, képeket, ha előzőleg jóváhagyatta. Tarthat segédeket, taníthat inasokat, díjazást más nyomdászokhoz hasonlóan a kinyomtatott ívek szerint kap. Zachariás Dominik Aksamítek azonos azzal a nyomdásszal, aki 1642-ben mint a prágai érseki nyomda faktora dolgozott. Az 1647. évet közvetlenül megelőző idő375