AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Plihál Katalin: A hollandiai magyar peregrináció emléke a térképeken
fösvénysége mindent ára fölött ád" (Hargittay E. 1981). Gyakorta előfordult az is, hogy a szűkös megélhetéshez szükséges pénz idejében meg nem érkezett, így a diákok kénytelenek voltak tanulmányaik mellett munkát vállalni. Mivel a latin nyelvet a magyarországi iskolákban akkor még alaposabban oktatták, mint a hasonló hollandiai intézetekben, a magyar diákokat, - mint korrektorokat - szívesen alkalmazták a nyomdászok. Az egyetemi képzés során a diákoknak időről-időre nyilvános értekezéseken kellett számot adniuk ismereteikről. Utóbb pedig egy-egy jól elkészített vitairat közreadása tette lehetővé a diákok számára, hogy a nagy nyilvánosság előtt is megköszönjék azok támogatását, aki a tanulmányaik folytatását illetve elvégzését egykoron segítették (Tónk S.-Szabó M 1993). Az officinákban megforduló tanuló ifjak akarva-akaratlanul, kapcsolatban kerülhettek olyan holland nyomdászokkal, akik közül sokan térképek kiadásában is jeleskedtek. E sajátos viszony eredménye utóbb már nem csak a nagyszámú külföldön közreadott hungarica nyomtatványban testesülhetett meg, de véleményünk szerint számottevően befolyásolta a hazánkról készített és közreadott térképek tartalmát is. A következő mappák bemutatásával szeretnénk a hollandiai magyar peregrináció történetének kutatásával foglalkozó kollégák látókörébe e munkákat is bevenni. A hollandiai peregrináció nyomait - véleményünk szerint -, a hazánkat ábrázoló mappákon az alábbiakban sikerült ez idáig tetten érnünk. RÉGI VÍZRAJZI ALAPOK FELHASZNÁLÁSÁVAL ÚJ TÉRKÉP KÉSZÍTÉSE Partis Hungáriáé inter Tibiscum et Nigrum Chrysum. Nova et accurata descriptio. [Amsterdam cca 1658, J. Janssonius,] Ismereteink szerint e mappa a hazánkról a legkorábban közreadott tájegységtérkép, amely a Tiszántúl területét ábrázolja a Körösök vidékéig (4. kép). E térkép vázát alkotó vízhálózat kétség kívül J. Janssonius „Hungáriáé" című mappájának kinagyított változata, amelyet az általunk ismeretlen készítő vagy készítők elsősorban nagyon jó helyesírású helynévanyaggal tovább bővítettek (Plihál K. 1987). Bármily meglepő, de címen kívül más adatot e művön nem találhatunk. Igazolhatóan első megjelenése egy Janssonius által közreadott atlaszhoz kapcsolható (Koeman 1969). Az, hogy csak a szóban forgó kiadó és örökösei munkáiban fordult elő e mappa, ez arra enged következtetni, hogy a nyomólemez is az ő műhelyében készülhetett, ám a kiadás költségeit valaki más vagy mások vállalták. (Janssonius örököseinek halála után e mappa nyomólemeze Peter Schenk tulajdonába ment át, s a XVIII. század első évtizedeiben az ő neve alatt került kiadásra.) A helynevek alapján azt feltételezzük, hogy e térkép készítője a Tiszántúl területéből alaposabban ismerte Nagyvárad és Debrecen térségét, mint például Tokajt és környékét. A XVII. század ötvenes éveiben Hollandiában tanuló nagyszámú diák közül e térképet készíthette akár Borsai Ferenc is. Ő debreceni születésűnek vallotta 352