AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

dászok külön is közreadták. Ezek példányaival azután pótolták az „Evagatorium" példányainak esetleges hiányait. Még bonyolultabbá vált a helyzet azáltal, hogy a „Missale" szövegét újabb és újabb részek hozzáadásával egyre bővítették. A bibliográfiai helyzet, ha ugyan ezt még egyáltalában fokozni lehet, még zavarosabbá vált az által, hogy pl. a „Passiót" néha csupán néhány hónapos különbséggel, de napra pontos zárósorokkal adták közre. Ugyanakkor azonban az „Evagatorium" impresszumadatok nélkül látott ugyanabban a műhelyben napvilágot. Ennek azután az lett a következménye, hogy ezt a kiadványt, attól függően, hogy ahhoz a „Passió" melyik kiadását, vagy esetleg a „Missale" ugyancsak akkoriban ott készült és napra pontos kolofonnal ellátott példányát kötötték hozzá, a szakirodalomban ugyanaz az „Evagatorium" datálása ezeknek a zárósoroknak a függvényében akár három különböző is lehet. De nemcsak különböző füzetek összeállítása révén keletkezhetnek változatok, hanem egy-egy rész újranyomásával is. így az 1498. évi kölni kiadás címlapja két különböző szedésben ismeretes. Az egyiken fametszet is látható, míg a másikon nem. A kép (Szűz Mária a Kisdeddel és Szent Annával) Michael de Hungária későbbi kiadásaiban többször is szerepel, míg korábbról ismeretlen. Ennek és a régiesebb alakban fogalmazott címszövegnek alapján eldönthető volt, hogy a metszetes címlap készült később. De nem csupán ezt, hanem a vele összefüggő 10. levél szövegét is újraszedték. Az így elkészült levélpárt azután gond nélkül befűzhették a már korábban készült kiadvány első füzetének külsejére. Ha nem így jártak volna el, úgy az eltávolított címlevél csonkjára kellett volna ráragasztani az új címlevelet, hogy a 10. levél - fűzésbe történő beerősítés hiányában - ki nem essék a kötetből. Az a most említett és ma szokatlannak tűnő megoldás, hogy a bevezető részt utoljára nyomtassák ki, és ahhoz - nem ritkán - ezek várható terjedelme alapján szükségesnek ítélt számú füzetjelet kihagyjanak, a régebbi korok nyomdászatában évszázadokon át igen elterjedt és bevált gyakorlat volt. Különösen a kiadvány élén álló ajánlások esetében bizonyult ez igen hasznosnak. Ugyanis rendszerint csak a nyomtatás végére derült ki, hogy ki vagy kik lesznek a kiadvány anyagi támogatói. Ekkor dőlt el tehát, hogy lesz-e és kinek vagy kiknek fog szólni a nem ritkán személyes hangvételű ajánlás, amelyet azután csakis ekkor szedtek az erre a célra fenntartott jelű füzet(ek)re. Michael de Hungária művét általában minden kép nélkül adták közre. Néhány 15. századi kiadásban, amint erről éppen az előbb esett szó, egy-két metszet azért megtalálható. Ezek szoros összefüggésben állnak a szöveggel: pl. a Szent Anna közbenjárásáról szóló imádságokhoz az őt is ábrázoló metszet, vagy a misekönyvek kánon része előtt mindig megtalálható, a keresztre feszített Krisztus képe a „Sermones tredecim"-hez 1499-ben hozzáfűzött kis úti misekönyvből sem hiányzik. A Kölnben 1503-ban az „apud predicatores" megjelölésű műhelyben készült kiadás azonban az említett példáknál jóval több metszetet tartalmaz. Ezek közül is kiemelkedik az az öt, a nyolcadrét alakú kiadvány egész lapját betöltő (kb. 10x8 cm méretű) fametszet, amely nagyon jó képességű művész kezéről tanúskodik. Kideríthető 344