AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Régi hazai szerzők és munkáik

szakirodalom bibiográfiájával. Szinte bizonyos, hogy az ilyen összeállítás nem igényelne a megjelenését követő néhány év múltán új, átdolgozott kiadást, szemben az „Új Magyar Irodalmi Lexikon"-nal, hiszen ott sem a századokkal ezelőtt elhunyt szerzőkkel kapcsolatban támadtak gondok. A másik út ugyanehhez a célhoz olyan sorozat közreadása lehetne, amelyben egy-egy régi hazai szerzőre vonatkozó teljes korábbi ismeretanyag új feldolgozása mellett a szerzőre és munkáira vonatkozó további kutatások kiérlelt, lehetőleg közel azonos igényességgel elkészített eredményei kerülnének monografikus formában megjelentetésre. Ez természetesen nem vonatkozhat mindenkire, hanem csupán azokra, akiknek tevékenysége az ilyen jellegű feldolgozást igényli. Ide elsősorban azok tartoznak, akiknek munkáit sok kiadásban jelentették meg, vagy akiknek nagyon sok írása ismeretes. A továbbiakban erre az utóbbi, monografikus feldolgozásra, vonatkozó elképzelések részletesebb kifejtésére kerül sor. Hogy ez ne legyen csupán elvont spekuláció, ehhez a Michael de Hungáriáról e cikk szerzője által készített tanulmány tapasztalatai szolgáltak alapul, amelynek létrejöttéhez a szempontok lényegében a fenti gondolatmenet mentén kristályosodtak ki, feltehetően még nem minden vonatkozásban a végleges formájában. A bio-bibliográfiák a már említett hármas tagolódásukban (életrajz, művek és szakirodalom) lényegében tartalmazzák a szerzőre és munkájára vonatkozó leglényegesebb tudnivalókat. Nyilvánvaló, hogy a monografikus feldolgozás esetében sem hiányozhat ezek közül semmi sem. Ez esetben azonban a téma vizsgálatának a lehető legalaposabbnak kell lennie, amelyhez természetesen az arra vonatkozó teljes szakirodalmat át kell tekinteni. A bio-bibliográfiák esetében ez az ottani harmadik csoport szükségszerűen válogató jellegű: egyrészt csak a legfontosabb és többségében kizárólag a témával foglalkozó munkák és cikkek kerülnek be oda, másrészt ezeknek is csupán a bibliográfiai adatai. Ezzel szemben a monográfiában a figyelembe veendő publikációk köre ennél jóval szélesebb, ráadásul azok megállapításaival kapcsolatban állást is kell foglalni. Ez így közvetve és különösen olyan szerzők esetében, akiről eddig nem sokan és nem sokat írtak, egyben akár a szakirodalmi bibliográfiát is alkothatja. Ez esetben is megmarad tehát a bio-bibliográfiák szokásos hármas tagolása azzal a különbséggel, hogy a szerző és művei tárgyalása mellett a rájuk vonatkozó és érdemleges megállapítást tartalmazó irodalmat teljességre törekvőén feltáró jegyzetek egyben a szakirodalmi bibliográfiát is alkotják. Elképzelhető, hogy olyan szerző esetében, akivel már eddig is kiterjedt irodalom foglalkozott, ezek közül a legfontosabb könyvek, tanulmányok és cikkek jegyzékét érdemes külön is - tehát a jegyzetekkel párhuzamosan - összeállítani. A monográfia két főrésze közül az első tehát a szerző. Itt az ő családjára, tanulmányaira, irodalmi és - ha volt - más hivatásbeli munkásságára vonatkozó lehető legalaposabban összegyűjtött adatokból kell összeszőni az életrajzát. Ehhez a mostani vizsgálódáshoz támaszul szolgáló Michael de Hungária monográfia nagyon kevés alapot nyújt a tapasztalatokhoz. Az ő személye ugyanis - minden, akár kétségbeesettnek is minősíthető próbálkozás ellenére - a múltnak szinte tökéletes homályába burkolódzik. Egyetlen konkrét adat sem maradt fenn róla. Mindent, amit személyével 333