AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár értékeinek mentése a második világháború közepétől, 1942-től 1946-ig

A ládák átvételére Varjas Béla, az OSZK igazgatója és Kelemen Jenőné dr. Waldapfel Eszter mentek el,

67 a bank részéről Anderlik Árpád, Gergely József és Gámán József főellenőrök fogadták őket. A ládák sértetlenségének megállapítása után 37-et átadtak a könyvtár kiküldöttjeinek. Ezek elhozatalát Varjas Béla aznapi dátummal a nevezett amerikai szervezetnek kiküldött köszönőlevele bizonyította.

68 A további 23 darab láda átadására másnap került sor az előző napi személyek részvételével. Hogy ezek a ládák milyen módon kerültek vissza a könyvtárba, nem áll adat rendelkezésre. Tény viszont az, hogy 6-án Varjas Béla igazgató „Szigorúan bizalmas" jelzéssel értesítette dr. Nyárády Miklóst, a VKM államtitkárát az összesen 5620 mű hazatértéről, a ládákban elhelyezett anyag tartalmi összetételéről.

69 A levélből kiderül a titkos iratkezelés indoka is, arra kéri ui. az államtitkárt, hogy bizonyos magyar tudományos és nemzetérdekek megvédése céljából kezelje bizalmasan a közölt adatokat. A pont ez ügy végére csak 1946 őszén került. A VKM 124.108/1946 X.ü.o. sz., a Múzeumi Tanácshoz intézett átiratára Varjas Béla közölte a Tanáccsal, hogy az Országos Széchényi Könyvtárnak „sem Ausztria, illetőleg Németország szovjet övezetében, sem másutt külföldön elhurcolt javai nincsenek."

70 így „csendben" tértek haza két évi bolyongás után az Országos Széchényi Könyvtár legnagyobb értékei, a magyar kultúra írásos és nyomtatott műveinek legfontosabb dokumentumai. Az 1946-os beszámoló azonban már megemlítette röviden a „nagy jelentőségű eseményt."

71 * * * Az előbbiekben összefoglalt tények önmagukért beszélnek. Bizonyítják az Országos Széchényi Könyvtár vezetőinek felelősségteljes munkáját, szervezőképességét, és demokratikus magatartását. Fitz József és Rédey Tivadar nem csak felülről irányították a menekítés keserves folyamatát, hanem maguk is tevőlegesen vettek részt benne. Goriupp Alisz Dezsényi Béla és Bartoniek Emma a saját területükön vezették az anyagkiválogatás, ládázás, elhelyezés és helyrerakás menetét, de a csomagolásban is segítettek. Sajnos nem lehet az akcióban közreműködött munkatársak neveit felsorolni - bár megérdemelnék. Ők gyakran cserélődtek is: katonai szolgálatot teljesítettek, más beosztásba kerültek, ideiglenesen helyezték ide őket. Talán úgy fogalmazhatnánk, hogy mindenki, aki éppen a könyvtárban volt, ereje maximumát adta a nemzeti kincsek megmentése, majd később az olvasótermek újbóli megnyithatósága érdekében. A felidézett események tükrében nagyon igazságtalan és rosszindulatú lépésnek minősíthető Fitz József főigazgató 1945 közepe felé történt „vezetésre alkalmatlan"-ná nyilvánítása, hiszen közvetlen utódai, régi munkatársai, Györké József és Varjas Béla is az ő szellemében és elképzelései alapján irányították az eltávozása utáni munkákat. 318