AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár értékeinek mentése a második világháború közepétől, 1942-től 1946-ig

A könyvtár befogadott - ha nem is nagy mennyiségben - máshonnan származó értékeket is. A már említett Erdélyi Magyar Múzeum anyagán kívül Fitz József megőrzésre átvette pl. a halle-wittenbergi könyvtár magyar gyűjteményének 16-17. századi, a berlini Magyar Intézet könyvtárában őrzött dokumentumait, továbbá különféle intézmények és magánszemélyek nemzeti kincseit is. Az Eszterházy-palota alagsorába került a Közgyűjtemények Főfelügyelőségének 16 ládája is.

37 Sajnos az állomány legfontosabb részének biztonságba helyezése, illetve raktári helyének megváltoztatása, de a könyvtár egyre csökkenő fűtöttsége, majd fűtetlensége oda vezetett, hogy a használatot egyre inkább korlátozni kellett. Hiába akarták a könyvtár vezetői a anyag hozzáférhetőségét biztosítani, erre még az épületben maradt állomány esetében sem adódott lehetőség. Helyesen felmérve azonban a várható halaszthatatlan igényeket, ezeket a dokumentumok átgondolt kiválasztásával és megfelelő elhelyezésével ki tudták elégíteni. 1944. május 2-án tartották meg a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetében működő, az Országos Széchényi Könyvtár munkáját felügyelő Szaktanács bizottsági ülését, amely egyrészt az 1943. évi jelentést volt hivatva megtárgyalni, illetve jóváhagyni, másrészt az anyagmentés munkálatait kívánta értékelni. Az ülésen Jánossy Dénes, az Országos Levéltár főigazgatója elnöklete alatt Németh Gyula egyetemi ny. r. tanár, szaktanácsi tag, Tasnádi Kubacska András, elnöki titkár, valamint a könyvtár vezetői, Fitz József főigazgató és helyettese

38

, Rédey Tivadar vettek részt. Az értekezleten Németh Gyula úgy értékelte a helyzetet, hogy „a rendkívüli időkben rendkívüli intézkedések történnek, amibe bele kell nyugodnunk... A maga részéről nagy elismeréssel adózik a könyvtár főigazgatójának és tisztviselőinek azért a munkáért, amivel az egyre súlyosbodó viszonyok között is helytállnak. Megkérdi, hogy a Könyvtárnak mely részei vannak menekítve és kb. a Könyvtárnak hány százaléka?" Fitz József válasza szerint az egész állománynak mintegy 10%-a van biztonságban. „Ez egyelőre elegendő is, mert a legértékesebb anyag ebben a számban bennfoglal tátik." Próbálkozások a Veszprémbe elszállított hatvan láda visszahozatalára Ezt a megnyugtató választ a főigazgató május elején nyugodtan megadhatta, hiszen a dátum után lényegi, nagyobb állományrészeket érintő mentési munkálatok nem folytak. Érdekes módon - és az ő előrelátó magatartásával nem igazán összeegyeztethetően - ekkor egyáltalán nem gondolt a Veszprémben elhelyezett kincsek, a legnagyobb értékek biztonságára. Majd egy félév eltelt addig, amíg a szovjet hadsereg előrenyomulása következtében hivatalosan megfogalmazta aggodalmát a fővárostól igen távol levő 60 ládányi pótolhatatlan nemzeti vagyon biztonságát illetően. 1944. október 24-én a Közúti Szállítások Parancsnokságához intézett levelében kifejtette,

39 hogy a veszprémi óvóhely „légoltalmi szempontból kiválóan bevált, azonban rejtekhely gyanánt a dolgok természeténél fogva esetleges zavarok idején semmiképpen sem megfelelő". Ezért arra kérte a parancsnokságot, hogy „kegyes310