AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár értékeinek mentése a második világháború közepétől, 1942-től 1946-ig

(Schlick-Vajda rendszerű vasállványok polcaira) rakták fel - teljes rendben. Csupán a 1130 folyóméternyi magyar szépirodalmi szakot kellett a földre, egy kupacban letenni.

26 A levitt anyagban a hungarika-szakok (Hung, h., Hung. 1., Hung, j., Hung. e., L. Hung. Hung, or, fun, P. O. Hung.), egyéb szakok (pl. Acad.), és a numerus currensben felállított művek legértékesebb része

27

, legfontosabb sorozatok, a Justh-, Kisfaludy-, Kossuth-, és Madách-könyvtár anyaga, az editiones rariores csoportja, a fontosabb kézikönyvek és az egész olvasótermi segédkönyvtár anyaga foglaltatott benne. Utóbbi a Múzeum földszintjén levő tanácstermének védettebb helyen levő oldalai mellett az e célra felszerelt könyvállványokon kapott helyet. Egy részük még Goriupp Alisz szobájába is bekerült. A plakátokat és az aprónyomtatványokat az „óvóhelyen" kupacokba rakva tárolták. A kisebb tárak is folytatták anyagmentésüket. A Zeneműtár dokumentumai közül a kéziratok mellett a Musica theologica és a Musica profana szakokat helyezték ládákba, és vitték át 1944-ben az Eszterházy-palota alagsorába, illetve a Múzeum Gazdasági hivatalába. Ide került ekkor a térképek többsége is, mégpedig oly módon, hogy láda hiányában a szekrényekből kivett eredeti polcokon, azok rendjében helyezték el őket. A két térképtári páncélszekrény, anyagával együtt, az emeleten maradt. A Színháztörténeti gyűjtemény dokumentumainak legértékesebb egységei ládákba csomagolva már 1943-ban lekerültek a múzeumi pincébe, de 1944. október 15-e után

28 minden tár teljes anyagát leszállították a földszintre. A Kézirattár és a Muzeális gyűjtemények anyagáról ekkor már nem esett szó.

29 Természetesen igen sok értékes kiadvány maradt a raktárakban, de több érték elhelyezésére a földszinten már nem adódott lehetőség. Külön kell foglalkozni a hírlaptári anyaggal, amelyről nemcsak teljes dokumentáció áll rendelkezésre, hanem Dezsényi Bélának egy részletes Napló-ja

30 is, amelyben 1944 májusáig beszámolt az osztály menekítő tevékenységéről, és bevezetőjében felvetette ennek elvi kérdéseit is. Hivatkozott iratában Fitz József álláspontjára, aki 1943-ban már rámutatott a menekítés visszásságaira, így arra, hogy a könyvtárak általában többször leírt, feldolgozott dokumentumokat helyeztek biztonságba. Olyanokat, amelyek elkallódása ugyan nagy kárt jelentene, „de a tudományos munka folyamatosságát, valamint a gyakorlati élet kívánalmait kevésbé súlyosan érintené, mint hogyha a régi hírlapok mennének veszendőbe, amelyek rendszerint csak egy példányban őriztetnek. így a Hírlaptárnak úgyszólván egész magyar anyaga pótolhatatlan unikum, teljes egészében meg kellene óvni".

31 Utalt Dezsényi Béla Rédey Tivadar azon megállapítására is, amely szerint a szakmai körök már régebben egyetértettek abban, hogy a könyvtár székhelyéről való elszállítás szintén súlyos, sokszor a légitámadással egyenlő veszélyekkel jár.

32 Kiderül Dezsényi iratából az is, hogy 1944 januárjában és februárjában „felsőbb hatóságoktól" érkezett felkérésre felmérték, hogy mekkora hely és milyen szállítási eszköz kellene a Hírlaptár egész anyagának vidékre történő elvitele érdekében. Az állomány 2729 folyóméterét véve alapul az egész magyar hírlapállomány elszállításához 4000 olyan szintű láda kellett volna, mint amilyeneket eddig is használtak. 307