AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár értékeinek mentése a második világháború közepétől, 1942-től 1946-ig

A körülbelül két havi csend után az 1944. évről szóló beszámoló néhány mondata szolgál útmutatással.

16 E szerint „a tárak legnagyobb és elvesztésük esetén pótolhatatlan értékeit, amelyeket az előző évben [tehát 1943-ban] a felettes hatóság rendeletére a Múzeumon kívül, de a fővárosban fekvő óvóhelyeken kellett a Könyvtárnak biztonságba helyeznie, az ősz folyamán még idejekorán sikerült visszaszállítani és a Múzeum óvóhelyén megmenteni. Fájdalom az a törekvés, hogy a vidékre ugyancsak felsőbb rendelkezésre elszállított muzeális kincseket onnan is visszahozassuk nem járt eredménnyel, s így ezek sorsa ma is bizonytalan." E szűkszavú tényfelsorolásban, de irattári, illetve levéltári dokumentumokban sem találunk az 1943-as év jelzett két hónapjában lezajlott pálfordulásról szóló utalást. Azt azonban feltételezhetjük, hogy a „felettes hatóság" a Múzeum álláspontját semmissé nyilvánította, és egy olyan döntést hozhatott, amelyben nagyobb állományrészek (esetünkben Széchényi könyvtári értékek) biztonságos elcsomagolásáról (ládázásáról), és a Múzeum (és Eszterházy-palota?) épületéből való elszállításáról intézkedett. Hogy az anyag elhelyezésére vonatkozóan ekkor született-e már határozat, arra még csak következtetni sem lehet. Tény az, hogy április közepétől több csomagolási (ládázási) jegyzőkönyv készült el, az akció célja, az „elszállítás" néhányszori megnevezésével. így mindenekelőtt a ládázásról kell szólnunk.

17 A nevezett munka első menete a jelzett kezdési időponttól július legelejéig tartott. A megmaradt teljes listákból kiviláglóan elsősorban a legértékesebb tári (mai szóhasználattal élve: különgyűjteményi) anyag került „menekítésre". Megtörtént az anyag kiválasztása, majd a dokumentumok faládákba, és azt követően horganyládákba történő behelyezése (tehát kettős védelmének biztosítása). A faládákat leszögezték, a külső horganyládákat csavarokkal zárták le („leólmozták") és lepecsételték. A pecséteken a „Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtár" felirat volt olvasható. Az első hatvan láda folyamatos sorszámot kapott: I-XX, 21-60. A következőkben ez a gyakorlat megszakadt, nyilván annak következtében, hogy a ládázás egyszerre több osztályon is folyt, és az elkészült egységek a végső munkaállomáson kapták meg az éppen következő üres számot. A legnagyobb értékek elszállítása Veszprémbe Arról, hogy az első hatvan láda hova került egy április 28-án kelt iratból szerezhetünk először hiteles értesülést.

18 Ezeket az adott napon Veszprémbe vitték le, mégpedig a Magyar Nemzeti Bank ottani bombabiztos óvóhelyére. Itt a bank aranykészletén kívül az Akadémiai Könyvtár 20, továbbá a Szépművészeti Múzeum 4 ládája is helyet kapott. Az OSZK 60 darab 67X57X52 cm nagyságú ládáját a könyvtár részéről Fitz József főigazgató adta, illetve a Nemzeti Bank képviseletében dr. Torcsay András vette át. Jelen voltak ezen aktus lebonyolításán a VKM részéről dr. Schneller Vilmos és dr. Tihamér Lajos miniszteri tanácsosok is. 303