AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár értékeinek mentése a második világháború közepétől, 1942-től 1946-ig

értékei nyernek elhelyezést úgy, hogy azt a külföldi és hazai kutatók számára „használatára méltánylást érdemlő esetekben" - főigazgatói engedéllyel - rendelkezésre lehessen bocsátani. A kiállítások rendezését betiltották. Az intézkedések végrehajtására Rédey Tivadar főigazgató-helyettes kapott megbízást, az általa vezetett bizottság titkári teendőinek ellátásával Harsányi András gyakornokot, tagjai sorába az érdekelt tárak vezetőit, és az Apponyi-gyűjteményre vonatkozóan Hubay Ilona alkönyvtárnokot jelölték ki. Fitz József szeptember 14-én kelt rendeletét követően Rédey Tivadar már október 20-án előterjesztette a végzett munkákról szóló jelentését.

8 Ebből kiderült, hogy a Sándor utcai kapu melletti helyiségekből az Eszterházy-palotába szállították át a Gulyás Pál ny. múzeumi igazgató által használt dokumentumokat, és kiürítették még az ún. Duplum-raktárakat is.

10 E helyiségek megfelelő átalakításával párhuzamosan folyt a mentésre kerülő anyag kiválasztása, és 22-én megkezdődhetett azok leszállítása a földszintre. A kéziratok, az RMK nyomtatványai (törzsanyag és Todoreszkugyűjtemény), ősnyomtatvány duplumok, a Zeneműtár három csomó kézirata, a hírlapok két kötete az ún. Gulyás-féle 38-as szobában, az Apponyi-gyűjtemény és az ősnyomtatványok a volt Duplum-raktárba (36-os helyiség) kerültek. A páncélszekrény anyaga a helyén maradt, és néhány nyomtatvánnyal még pótlólag gyarapodott is. A szállítási és rendezési munkák miatt a könyvtárat egy hétre be kellett zárni.

11 Nem lenne érdektelen az 1941-ben és 1942-ben biztonságba helyezett dokumentumok jegyzékét behatóbban is elemezni, de erről csak az 1942-es beszámoló jelentés, az eddig elmondottakat részben ismétlő, de másrészt kiegészítő, vonatkozó részét tudjuk idézni. E szerint „A nemzeti szempontból legfontosabb középkori kéziratokat (nyelvemlékek, hazai krónikák, liturgikus könyvek, corvin-kódexek stb.), a legritkább és legnagyobb pénzértéket képviselő nyomtatványokat, a Petőfiereklyetárt és nagy íróink eredeti kéziratait, összesen mintegy 500 db-ot tűzbiztos páncélszekrényben, a többi középkori kéziratot, az irodalmi levelestárt, a Régi Magyar Könyvtár I. és II. részét, az 1000 pengő értéket meghaladó ősnyomtatványokat, gr. Apponyi Sándor teljes hungarica-gyűjteményét és egyes tárak különösen értékes vagy pótolhatatlan darabjait, összesen kb. 6500 művet a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa által szakértői vélemény alapján kijelölt szükségóvóhelyeken állítottuk fel, mégpedig oly módon, hogy bármikor használhatók legyenek. Az elzárt anyagról pontos jegyzék készült ..." Azt az elvet, hogy a „menekített" állományrészek az olvasók szamára rendelkezésre álljanak - ahol és ameddig lehetett - alapelvként érvényesítették a sajnos még ismétlődő anyag-áttelepítéseknél is. 1942 végén, december 15-i keltezéssel, nyilván a háborús fejlemények hatására, Nemerkényi János főtanácsos, a Magyar Nemzeti Múzeum légoltalmi vezetőhelyettese, levelet intézett a szűk értelemben vett magyar nemzeti múzeumi intézményekhez.

13 Ebben a 137.200 Ein. 35-1942 HM rendelet XXI. fejezetének utasításaira hivatkozott, amely a könyvtárak, levéltárak és múzeumok légoltalmával kapcsolatos irányelveket tartalmazták. Felkérte az egyes gyűjtemények vezetőit, számoljanak be arról, hogy a Múzeum főépületében levő értékek megóvásáról mi301