AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

Karsay Orsolya: Windisch Éva (1924-1993)

Windisch Éva (1924-1993) Windisch Éva 1924. július 22-én született Budapesten értelmiségi család­ban. Középiskoláit a Szilágyi Erzsébet le­ánygimnáziumban végezte. 1942-47 kö­zött a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történe­lem-latin szakos hallgatója volt. 1947­ben középiskolai tanári oklevelet szerzett és - sub laurea almae matris - doktorrá avatták. 1946-47-ben könyvtárkezelő volt a Szekfű Gyula vezette egyetemi Magyar Történeti Intézetben. 1947-ben díjtalan, ' majd 1948-ban rendes alkalmazást nyert az Országos Széchényi Könyvtárban. Az első néhány hónaptól eltekintve 1948-tól kezdve végig a Kézirattárban dolgozott. J 1963-70 között a Könyvtár Várba költö­zésével kapcsolatban szervezett kézi­könyvtári csoport történész előadója volt. 1970-ben a Kézirattár vezetője lett, s ebben aminőségben vonult nyugdíjba 1985 végén. Vezetői tevékenységének 15 esztendeje alatt kidolgozta és gyakorlatba ültette a fondfeldolgozás szabályzatát, s a gyűjteményt számos értékes hagyatékkal és irattárral gyarapította, melyekhez modern fondjegy­zékek készültek. Működése alatt került haza az Ómagyar Mária-siralmat tartalmazó Löweni Kódex. Nyugdíjazása után a Hungarikum-Kézirat-Kataszter elnevezésű OT­KA-program elméleti és gyakorlati munkálatait vezette. Könyvtári munkája mellett kezdettől végig folytatott tudományos tevékenysé­get. 1971-ben megszerezte a történettudomány kandidátusa tudományos fokozatot. Legutolsó munkája, mely az értelmiség létszámát vizsgálja a 18-19. század forduló­ján, a Kosáry Domokos 80. születésnapjára megjelenő emlékkönyvben látott napvi­lágot 1993 végén. Halála előtt egy héttel kollégáinak a kézirat-kataszterről tartott elő­adást szellemi és fizikai erőinek teljes birtokában. 29

Next

/
Thumbnails
Contents