AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: A hírlapok, folyóiratok kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

kedelmi nemzeti bibliográfia továbbra is a teljes hazai időszaki irodalom kurrens bibliográfiáját adta. A birodalmi, illetve a hazai könyvkereskedő egyesület kereskedelmi indíttatású éves könyvészeteinek sajtóbibliográfiai fejezete kezdetektől fogva a Vasárnapi Újság, illetve a könyvtári bázison nyugvó Magyar Könyvszemle kurrens sajtóbibliográfiája másodközléseként létezett. Gyakran felmutatott azonban önálló szerkesztői megoldásokat, kiegészítéseket. A könyvkereskedői publikálás az 1914. évre szóló időszaki kiadványok jegyzékével zárult, a Magyar Könyvkereskedők Évkönyvé-nek 1914-ben megjelent 24. évfolyamában. TÖREKVÉSEK KURRENS, ÁLTALÁNOS CIKKREPERTÓRIUM ELŐÁLLÍTÁSÁRA Kurrens nemzeti általános cikkrepertórium a dualizmus korában nem jött létre, de az igény, egy repertórium szükségességének tudata, folyamatosan kimutatható az 1860-as évek elejétől. Amikor Aigner Lajos, 1861 végén ajánlkozott a Magyar Tudományos Értekező könyvészeti rovatának szerkesztésére, eredetileg úgy tervezte, hogy a rovat „két részre fog oszlani: 1.) önálló művek (bármi nyelven), 2.) hírlapszemle (a hírlapokban elszórt nagyobb cikkek címei)."

109 Elképzeléséből csak az első részt tudta megvalósítani. 1867 elején Aigner Lajos egy olyan önálló könyvészeti szakközlöny megindítását tervezte, mely - Szinnyei buzdítására - az egyes lapok tartalmát is közölte volna, s ezzel alapját teremthette volna meg egy későbbi hírlapi cikkrepertóriumnak.

110 Az Irodalmi Értesítő első száma 1867. március 14-én meg is jelent Pesten, de mint ismeretes, nem Aigner, hanem Demjén József szerkesztésében és kiadásában. Célja szerint „egy tágasb értelemben vett magyar bibliográfiai folyóirat" kívánt lenni, s programjában „a lapokban megjelenő terjedtebb s maradandóbb becsű dolgozatok czímei" elnevezésű rovat megnyitása is szerepelt.

1 n Ilyen repertórium közlése azonban a második számával megszűnt Irodalmi Értesítő-b&n meg sem kezdődött. Aigner Lajos csak 1869-ben tudta létrehozni saját bibliográfiai havi folyóiratát, Magyar Könyvészet címmel, mely teljes jegyzékét kívánta nyújtani az újonnan megjelenő hazai, valamint a nevezetesebb külföldi nyomtatványoknak. Programjában ismét meghirdette a cikkrepertóriumot: harmadik pontként „a magyar hírlapokban szétszórva megjelenő maradandóbb becsű cikkek összeállítása" is céljai közé sorolódott.

112 Az ígért repertóriumot nem tudta megvalósítani, s ennek okaként „úgy a t. c. közönség, mint a könyvárus urak" remélt számú előfizetésének elmaradását nevezte meg, minek következtében nem vált lehetővé elegendő lapterjedelem kialakítása.

113 A megjelenő hírlapok, folyóiratok folyamatos, teljes körű áttekintésének szinte lehetetlensége, valamint a feltárás elveinek kidolgozatlansága miatt, egy általános repertórium készítése fáradságos, sok időt igénylő és viszonylag kevés tudományos elismerést eredményező tevékenység lett volna. Talán ez is közrejátszott abban, hogy 284