AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1994-1998. Budapest (2000)

I. Az OSZK 1994-1998-ban - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1994-1998-ban

Olvasói forgalom A VII. emeleti olvasótermekbe irányuló forgalom jellemzői a következőkben összegezhetőek: Az öt év folyamán az éves látogatások száma kb. azonos lett volna, ha 1995ben az állományrevízió miatt nem hosszabbodik meg a nyári szünet. 1994-ben, 1996-ban és 1997-ben is kb. 200 000-en látogatták meg a központi termeket, 1995ben a már említett ok miatt 190 000-re csökkent ez a szám, 1998-ban viszont 205 000-re emelkedett. (A közölt számok természetesen nem pontosak, hanem a gyakorlat alapján valószínűsítettek.) A forgalom nem lehetett egyenletes, hiszen legnagyobb része a vizsgaidőszakra esett. Ilyenkor annyian keresték fel a könyvtárat, hogy a diákok az emeletre vezető lépcsőkön üldögélve órákig vártak egy-egy megüresedő helyre; ezzel és az előtérben ülő, a sorszámokat osztogató, illetve a következőt kiabáló munkatárssal együtt nem nyújtva a nemzeti könyvtárhoz méltó látványt a kapun belépő számára. Miután az olvasójegyeket a beiratkozópultnál adják ki, illetve ellenőrzik, a könyvtárba bejutott olvasók mozgását nem lehet figyelemmel kísérni. A legtöbben a VII. szinti központi olvasótermeket keresik fel, mások a különgyűjtemények egyikébe mennek be, illetve több részleget is felkereshetnek. így a következő számok (olvasói kategóriák) nem csupán a nagy olvasótermek használatát rögzítik, hanem azt is, amely a különgyűjteményekben bonyolódik le. A kettőnek az egymáshoz való viszonya nem állapítható meg, az viszont igen, hogy az utóbbiakban 1998-ban összesen 8636 olvasót - nyilván elsősorban kutatói látogatást - regisztráltak. Az olvasói kategóriák Az olvasói összetételt és annak változásait táblázatban bemutatva a következő, önmagában is sokatmondó kép alakul ki (1. a következő oldalon lévő táblázatot!). Az összeállítás adatait elemezve egyértelmű aránytalanságok tűnnek szembe. Az első ránézésre kiderül a táblázatból, hogy a kutatók száma feltűnően kevés, holott a nemzeti könyvtár feladata elsősorban az ő ellátásuk lenne. Arányuk 1986 és 1990 között 14%-os volt az olvasói kör egészéhez viszonyítva, de 1990 és 1993 között már a mai szintre esett vissza. Sajnos a csökkenő tendencia továbbra is folytatódik, bár az utóbbi években önmagában véve ez a szám is enyhe emelkedést mutat. Ezen belül - egy év adatainak segítségével - bontani is tudunk: 1995-ben a 2897 kutatóból 1441 volt az éves beiratkozott személy, a napijegyesek közül pedig 539 alkalommal kereste fel a különféle olvasótermeket megállapíthatatlan számú kutató. Egy szám még nem alkalmas általánosításra, de az a tény, hogy ebben az évben csak 1441 olyan stabil olvasója volt a könyvtárnak, aki a kiemelt kategóriába sorolható, az elgondolkodtató, az összesített szám pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a kutatók között is elég sok lehet a könyvtárat napijeggyel felkereső. 120