AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Tóth Árpád: Schneller Károly 1927-1992

Schneller Károly 1927. jan. 27-én született Miskolcon, de családi gyökerei Sopronhoz, e németek által is lakott nyugat-magyarországi városhoz kötötték, mely nem egészen véletlenül nyerte el „a leghűségesebb város" kitüntető, büszke címet a magyar nemzettől egy vesztes háború és két kétes értékű, rosszemlékű forradalom, és annak következményeként a történelmi Magyarország megcsonkítása utáni, reménytelennek látszó korszakban. Személyiségének kiformálódásában, érdeklődésének fölkeltésében azonban minden bizonnyal szerepe volt a vallási türelem országának, Erdélynek a megismerése és a kolozsvári Farkas utcai református kollégium légköre, tudásszomját fölkeltő magas színvonala, messzire kisugárzó szellemisége. Nagyapja, Schneller István (1847-1939) a személyiségpedagógia egyik kiváló hazai képviselője, 1895-től 1918-ig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a pedagógia nyilvános és rendes tanára, egyúttal a helyi Tanárképző Intézet igazgatója (1905-1918). A magyar-román hatalomváltás idején rektorként neki jut az a fájdalmas feladat, hogy a bőkezű magyar állam óriási anyagi áldozatai révén létesített egyetem kulcsait, ingatlanát, vagyonát átadja a román állam képviselőjének. Édesapja, Schneller Károly (1893-1935) jogtudós, Miskolcon, Kolozsvárott és Szegeden statisztikát, a demográfia szabályait és módszertanát tanította. 1940-1944 között az újra megindult kolozsvári magyar egyetemen tanít. 1945 nyarán ő szervezi meg a Szegedi Tudományegyetem jogtudományi karát. Ifj. Schneller Károly szegedi egyetemi évei után az 1948/49-es tanév II. félévében a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre került. Átvételét azért kérte, mert csak a fővárosban volt az egyetemen könyvtár szak. Mint már említettem, Karcsi a Széchényi Könyvtárba 1950-ben került. 1951-től dolgozott a Nyomtatványtárban (utóbb Könyvfeldolgozó osztály) Goriupp Alisz iskolateremtő irányítása alatt. Főnökére évtizedek múltán is nagy szeretettel emlékezett vissza. Ezekben az években nemcsak az újonnan megjelenő kiadványok feldolgozása foglalkoztatta az osztályt, hanem feladatkörébe tartozott a nemzeti könyvtár régi állományának rekatalogizálása és az állami tulajdonba vett egyházi és nagy magánkönyvtárak gazdag anyagának megmentése és feltárása is. E nagyon különböző korokból származó, eltérő kulturális értéket képviselő és különböző nyelveken publikált kiadványok feldolgozása szerteágazó, alapos műveltséget, nyelvtudást kívánt. Schneller Károly mindezeknek az értékeknek a birtokában volt. Mint egyik régi kedves munkatársa, Fügedi Péterné, személyes visszaemlékezésében elmondta nekem, a fiatal könyvtáros e művek katalogizálásában, „hiányzó adataik kiderítésében", egyszersmind „tárta

1 mi feltárásukban is kiváló munkát végzett." Nem véletlen tehát, ha kedvelt fölöttese, Goriupp Alisz is kiváló jellemzést adott róla 1952-ben írott jelentésében: „Cselekvő, tanulni szerető, lelkiismeretes. Pontos, gondos, körültekintő... Munkához való viszonya igen jó: örül minden eredménynek, melyet bonyolult beosztásában elér." 75