AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Batári Gyula: Kozocsa Sándor

sal, Weöres Sándorral foglalkoztak. A lap első tíz évének (1962-1972) a repertóriumát is ő készítette el (1972). A Magyar Műhely-nek köszönhető műveinek legteljesebb bibliográfiája. Ugyanis két füzetben jelent meg műveinek a magyar és külföldi irodalommal foglalkozó bibliográfiája Kozocsa Sándor tudományos munkássága. Magyar irodalom, Párizs, 1972; Kozocsa Sándor tudományos munkássága. Világirodalom, Párizs, 1970., valamint a tevékenységével foglalkozó irodalom autobibliográfiája is, évenkénti bontásban (Kozocsa Sándor élete és irodalma, Párizs, 1977). Ezen összeállítások megfelelő segítséget nyújthatnak a Kozocsa Sándor tudományos tevékenységével foglalkozó kutatásnak. Egyébként a füzetekből kiderül, hogy publikációinak a száma megközelíti az ezret. 1945 utáni tevékenységével kapcsolatban is okvetlenül meg kell említeni igen színvonalas külföldi előadásait. 1958-ban a varsói Lengyel Tudományos Akadémia Irodalmi Kutató Intézetében beszámolt „A lengyel irodalom magyar bibliográfiája"-ról magyar nyelven, a következő évben az Universitá degli Studii di Bologna, Facoltá di Lettere e Filosofia Carducci előadótermében: „LItalia e gli italiani nella poesia Ungherese" címmel olasz nyelven. 1963-ban Hamburgban előadott a Finnisch-Ungrisches Seminar-ban: Deutsche Übersetzungen moderner ungarische Bellestrik-ről német nyelven, Göttingenben beszámolt a Finn-Magyar Nyelvészeti Bibliográfia tervezetéről és elkészítésének módjáról, 1965-ben magyar nyelven, végül ugyanez évben a leuveni egyetemen „A mai magyar líra, regény és dráma" címmel nagysikerű előadássorozatot tartott. Bár életében nem halmozták el kitüntetésekkel, mégis meg kell említeni, hogy 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia Gyulai Pál jutalommal, 1970ben a Nógrád Megyei Tanács VB Madách Imre plakettel tüntette ki igen eredményes Madách kutatásaiért. Jellemző Kozocsa Sándorra, hogy bibliográfiai foglalatoskodását meg tudta szerettetni családtagjaival is, a rendszerezésben és a gépelésben állandó segítsége volt kedves felesége, Klára asszony, két fia, Sándor és László is támogatta munkájában. így szorgalmas családi műhelymunka alakulhatott ki irányításával, melynek komoly jelentősége volt az eredményességben is. Mindkét fia önállóan is készített bibliográfiákat, és később is megmaradtak a tudományos pályán. Nyugdíjba vonulása után még hosszú évekig bizonyos rendszerességgel bebejárt a könyvtárba bibliográfiáihoz anyagot gyűjteni. Egy régi kolléganője ezekre a látogatásokra így emlékezik: „Szikár, gyors mozgású alakja - az elmaradhatatlan csokornyakkendővel - szinte naponta megjelent a Hírlaptárban, hogy adatokat gyűjtsön. Kezében kis ceruzacsonkkal búvárkodta a lapokat, és a frissen felfedezett anyagokat apró, teljesen szabálytalan és csak maga által kezelt cédulákra rótta, amelyeket azután otthonában szerkesztett tovább. Egyszemélyes intézménynek is mondhatjuk, hiszen megközelítőleg mindazt elvégezte, ami egy osztály feladatául adnak." (Bevezetés a bibliográfiába. Bp. 1939. 4-5.p.) Életének utolsó egy-két, már betegség által megtámadott, évét leszámítva állandóan munkálkodott, művelte legkedvesebb műfaját, a bibliográfiát, melyről talán ő írta a legszebb sorokat magyarul: „A bibliográfia a szellemi alkotások le60