AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Sonnevend Péter: A magyar könyvkiadás a rendszerváltozás éveiben: statisztikai elemzés

ken keresztül a választék és példányszám feléről a választék 40%-ra és a példányszámok 18%-ra 1992-ben), a kommersz amerikai lektűr mérhetetlen térhódítása (1992-ben a példányszám szerint minden második szépirodalmi könyv amerikai szerzőtől származó prózai „mű" volt), az idegen nyelvű könyvkiadás beszűkülése mind-mind komoly kérdőjelet rajzol a szemlélő elé. A filmipar már hollywoodi vágányra állt, most soron van a könyvkiadás is? 5. Minthogy nem az elzárkózás-befelé fordulás az eszményképünk, ellenkező előjellel meg kell említeni, hogy a tankönyvkiadás meglepően „zárt körű" képet mutat, a választékban alig lelni külföldi szerzőtől származó művet, pedig számos tudományterület oly nyilvánvalóan internacionális - természettudományok, matematika, hogy csak a legközhelyesebbeket említsük -, hogy értékorientált tankönyvkiadásban jelentős helyet kellene kapniok a külföldi szerzőknek. Mind az identitásvesztés, mind pedig belterjesség veszélyeztetheti a kívánt magasabb szintű eredményt. 6. írásunk arra is felhívja a figyelmet, hogy egy ilyen fontos terület - anyagi oldalról csak becsülni tudjuk, hogy a könyvkerskedelem mintegy 15-20 milliárdot forgalmaz a 90-es évek elején, hogy a szellemi fontosságról ne is beszéljünk - nem nélkülözheti az egzakt adatokkal szolgáló nyilvános statisztikai számbavételt, más szóval biztosítani kell, hogy legalább egy értelmes minimum rendszeresen, vagyis évente az érintettek és érdekeltek rendelkezésére álljon. Legkézenfekvőbb talán az lenne, ha az adatfelvételt végző Országos Széchényi Könyvtár kapna a megjelentetéshez támogatást. 7. Fel kell ismételten hívni a figyelmet a nyomdai terület koncentrációjára: 1992-ben az összes megjelent könyv- és füzetpéldány négyötöde 19 nyomdából került ki, s közülük a két mamut csaknem csaknem egyharmadot termelt. Megvizsgálandó lenne ennek hatása a könyvárak emelkedésére. Az árkérdés persze már igen messzire vezet: a háttérben ott húzódnak az alapanyag (papír stb.) kérdések, a papírgyárak privatizálásának módja és kihatásai és a sor még folytatható. Egy kultúrpolitikai fogantatású és célzatú elemzés azonban biztos nem kerülheti ki ezt a kérdést. „I wonder whether what we are publishing now is worth cutting down trees to make paper for the stuff" - teszi fel a szellemes kérdést R. Brautigan. Hogy érdemes legyen fát dönteni a könyvkiadáshoz, ahhoz sok dolog kellhet. De egy biztos: ismerni kell mind a könyvkiadás valós képét - ehhez kívántunk adalékokkal szolgálni - s fel kell tárni a működés összes nyilvánvaló vagy rejtett érdekeltségi mechanizmusát, továbbá világos kultúrpolitikai célkitűzést kell megkísérelni. Mit kíván a magyar társadalom a hazai könyvkiadástól? Milyen funkcióra milyen választ adjon a könyvkiadás? Legyen profittermelő szféra, és csak az, mint a autógyártás, vagy ha ennél többet kívánunk, mi légyen az, s a tervezett-kívánt eredmény hogyan érhető el a legkisebb - leghatékonyabb - ráfordítással? Többfunkciós társadalmi kommunikáció-e a célunk? Kérdések - hogy válaszok szülessenek. 446