AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Sonnevend Péter: A magyar könyvkiadás a rendszerváltozás éveiben: statisztikai elemzés

ban és 8,3 ezer féle füzet 90,5 millió példányban (a füzetek részesedése mind a választékban, mind a példánymennyiségben 10-11%-ra csökkent). Összesítve ezen időszak éves átlagban tízezer lakosra mintegy 8 különböző mű jutott, s egy lakosra 8 példány. A nyolcvanas években az ilyen összevont mutatók még magasabb teljesítményt mutatnak: tízezer lakosra kilenc különböző mű s egy lakosra 10 példány jutott. Ilyen mutatók alapján versenyben voltunk a fejlett nyugati országokkal például Ausztriában 1983-ban tízezer lakosra 8,9 mű jutott, s 50-200%-kal magasabb értéket mutattunk fel, mint a kelet- és kelet-közép-európai országok (Csehszlovákiában 6,2, Bulgáriában 5,5, Jugoszláviában 4,8, az NDK-ban 3,7, Romániában és a Szovjetunióban 3-3, míg Lengyelországban 2,4 volt ugyancsak 1983-ban a megfelelő szám, lásd A magyar könyvkiadás adatai, 1985, 7. L). 1985-ben a hivatásos és nem hivatásos kiadók teljesítménye a választékban közel 50-50%-os, míg a példányszámnál 89-11%-os volt, mutatva az állami kiadók domináns szerepét a lakossági könyvellátásban. Más oldalról - az átlagos példányszám tekintetében - ez azt jelenti, hogy 1985-ben a hivatásos kiadók művei átlagban 19,5 ezres, míg a nem hivatásosaké átlagban 2,5 ezres példányban hagyhatták el a nyomdát (az előbbiek nyolcszoros átlagot értek el). A MAGYAR KÖNYVKIADÁS 1989-TŐL A nyolcvanas évek 9000 fölötti választékát és 100 millió fölötti összesített példányszámát az utolsó években nem lehetett tartani illetve követni. A3, táblázat érzékelteti a tendenciákat - lényegében 1945-től. Ennek alapján az a benyomás alakulhat ki, hogy 1989 után (az az év még különlegesnek minősíthető: csökkenő választék mellett kiugróan magas összpéldányszámmal) a magyar könyvkiadás a hetvenes évek közepi, vagy második felének megfelelő szinten produkált. Nyolcezerötszáz körüli választék 90 milliós példányszámmal, miközben - tegyük hozzá - az árak igen jelentősen megemelkedtek (1989-1992 közt négy év alatt egyes könyvtári számítások szerint csaknem négyszeres áremelkedés ment végbe, ami a hazai infláció terén az üzemanyagáremelkedések üteméhez áll közel). A későbbiekben lesz alkalmunk igazolni azt a most megelőlegezett állítást, hogy csak a számok emlékeztetnek a hetvenes évekre: maga a kilencvenes évek könyvkiadása egészében új fenomén, más törvényeknek engedelmeskedve más struktúrában más eredményt hozott, mint a korábbi időszakok bármelyike. Talán a háború előttihez sem hasonlítható, hisz akkor aligha volt a könyvkiadás tevékeny részeseiben olyan feltételezés, hogy itt hamar meg lehet gazdagodni. Persze voltak akkor is olyan bulvárkiadók, amelyek képesek voltak erre. A mostani időszakban az az új, hogy az állami támogatás leépülésének mértékében csökkenő hivatásos kiadói produkciót látszatra nagymértékben helyettesítette az új szemléletű vállalkozás, a kapós kiadványok minél gyorsabb piacra dobását célzó lendület. 432