AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Wix Györgyné: Egy magyar jakobinus könyvtára. (Hajnóczy József könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban)

25. Barbier i. m. IV. 537-540. h. 26. BMC 89. köt. 41. h. 27. Barbier i. m. IV. 515. h. 28. Barbier i. m. I. 538. h.; BMC 7. köt. 520. h.; BMC 57. köt. 630. h.; Barbier i. m. I. 726. h., ill. a Chevalier du Pelican-ra vonatkozóan Paris, Bibliothéque nationale, Catalogue general des Uwes imprimés de la - -. Auteurs. 198. köt. 38. h. (A Paris 1897-1981 között kiadott katalógus adataira a továbbiakban Bibl.nat.-ként hivatkozom.) 29. Barbier i. m. II. 178. h.: általában Mirabeau grófnak tulajdonítják, de: „Baudouin m'a avoué qu'il en était le seul auteur". 30. Barbier i. m. I. 437. h. 31. Barbier i. m. II. 905. h. 32. BMC 176. köt. 319. h. 33. Barbier i. m. rV. 1072. h.: A szerző Jeröme Charlemagne Fleuriau, Marquis de Langle is lehet. A könyvet a spanyol udvar óhajára elégetésre ítélték. 34. BibLnat. 63. köt. 287. h. 35. BMC 74. köt. 469. h. 36. Magyar fordítása - e példány alapján - a Gondolat Kiadó Magyar Hírmondó c. sorozatában jelent meg. A kiváló bevezetéshez keresték a possessor nevét is; sajnos akkor nem sikerült kideríteni. 37. BibLnat. 54. köt. 1162. h. 38. Barbier i. m. I. 238. h.: Nem Albertus Magnus a szerző, noha neki tulajdonítják. 39. H.-B. 4. köt. 13.429. tétel. 39

a A mű valódi szerzője: ZÖLLNER, Friedrich. Pavercsik Ilona volt szíves felhívni figyelmemet Mályusz Elemérnek a korábbi feltételezésekkel szembeni, hiteles szerzői megállapítására (in: Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Bp., 1926. 81.1. ) 40. Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp., 1980. 279-280. 1. Taglalja Martini magyarországi hatását, de ezt a munkát nem neki tulajdonítja. 41. H.-B. l.köt. 7564. tétel. 42. A magát Castriotto-nak, Albánia hercegének nevező szerzőt Kosáry (i. m. 336. 1.) Stefano Zannochiusnak, az OSZK katalógusa Stiepan Zanovic-nak oldja fel. Cagliostro-szerű kalandorként említi, s a mű eredeti címét is megadja a Gesamtverzeichnis des deutschprachigen Schrifttumes 1700-1910 (a továbbiakban GV) Bd. 159. 130.1. Nálunk a névalak a BMC 262. köt. 1045. h. szerint szerepel. 43. BMC 203. köt. 409. h.: Eredetileg németül jelent meg; mind a francia, mind az angol kiadás fordítás. 44. H.-B. 4. köt. 5077. és 5080. tétel 45. BMC 238. köt. 704. h.: Nem közöl szerzőt, csupán Thurlow nevét oldja fel. 46. BMC 104. köt. 403. h. s más források egyértelműen H. C. Hirzel-t közlik, annál is inkább, mert ő volt a Der Philosophische Bauer szerzője. Hogy a kortárs , Jselins Patriot"-ként iktatta könyvtárába a kötetet, annak nyilván az volt az oka, hogy Isaac Iselin „ Über den Geist des wahren Patriotismus. .." c. műve ismert könyv volt. 47. A BMC sem közöl szerzőt, sőt angol eredetit sem. 48. Paine-nek ilyen ,Levele", pontosabban valamelyik levelének ilyen című német fordítása nem azonosítható. 49. Kosáry i. m. 354.1. „Molnár János (1717-1818)... pesti evangélikus lelkész olyan nyilvánvalóan antifeudális volt, hogy névtelen röpiratának... szerzőjét az utókor jóidéig Hajnóczy Józsefben kereste". - A sors keserű fintora, hogy Molnár kereste fel Hajnóczyt kivégzése előtt, lelki vigasz nyújtása végett. Kazinczy elmondása szerint {Fogságom naplója 54-55.1.), amikor Nóvák kapitány Molnárt bevezette Hajnóczy cellájába, az azt mondta: ,Az ön hivatalát egész életemben becsültem. A lelkészek között is vannak jó emberek. De azt hiszi, nem tudom, hogy protestáns jezsuitaként kapcsolatban van a rendőrséggel és polgártársait bevádolja az udvarnál? Takarodjék..." 50. BibLnat. 209. köt. 999. h.: csak német nyelvű kiadás szerepel, azzal a megjegyzéssel, hogy Peter Villaume lelkész az előszót szignálta. 51. BMC 236. köt. 44. h. Jean-Francois Dreux du Radiernak tulajdonítja, míg Barbier IV. 675. h. szerint a gyűjteményes munka kiadója nem állapítható meg. 52. Az átadási „pótjegyzék"-en e tételnél a megjegyzés: Kívülről irónnal áll „Laczkovics". - A kötetet azonban valamikor átköttette az OSZK, s így ez a possessor-feltüntetés megsemmisült. 53. Benda: MJI. II. 14.1. 425