AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Wix Györgyné: Egy magyar jakobinus könyvtára. (Hajnóczy József könyvei az Országos Széchényi Könyvtárban)

nak. így pl. a visszaadott munkák között szerepel egy tétel: „Zachariae, 5 k., de az első hiányzik". Ez a hiányzó első kötet az OSZK-nak átadottak 286/ sz. alatti tétele, a csonka művek között felsorolva. De átfedi egymást Metastasio, Merrier, Hugo Grotius, La Fontaine, Nagy Frigyes stb. egy-egy munkája, mintegy bizonyítva, hogy egy-egy könyv felforgató gondolati tartalmát mindenki másképpen ítéli meg, nem is szólva arról, hogy a könyvtárat átválogató hivatalos személyek műveltségi színvonala sem lehetett azonos. A hatóságok azonban nemcsak felforgató és „ártatlan", vagy inkább elkobzandó és visszaadható kategóriát különböztettek meg Hajnóczy könyvei között. Vannak ugyanis a jegyzékben bizonyos címek, amelyeket piros színessel húztak alá. Mint a felsorolásukból látni lehet, ezek anonim röpiratok voltak, amelyeket vagy azért húztak alá, mert különösen felforgató tartalmúnak ítéltek, vagy azért, mert a vádlottak egyikét-másikát tartották szerzőjüknek. Ezek a pirossal aláhúzott tételek a következők: a 8-tól 10-ig terjedőek, amelyek valóban Martinovics, illetve Hajnóczy munkái, a 143. alatti „Manuel du citoyen", a 261. alatti Jenisch-féle jozefinista röpirat és a 265-ös tétel, a Manch-Hermaeon, amelyről sokáig azt tartották, hogy Hajnóczy a szerzője. Végül van a Széchényi Könyvtár állományában egy anonim röpirat, amelyre szerzője, Szirmay Antal, a jakobinus per egyik - bár nem igazán megbízható - megörökítője írta rá, hogy az „Exemplar infelicis Jos. Hajnóczy", vagyis a szerencsétlen Hajnóczy példánya. Ez a röpirat, vagy inkább javaslat a 490.707 raktári jelzetet viselő Projectum, qua ratione judicialia ad stabilem et talem in Regno Hungáriáé pedem póni valeant, ut protractiones et naevi causarum evitentur. Posonii, 1790.

59 Végezetül emlékezzünk meg azokról is, akiknek birtokából azok a példányok kerültek ki, amelyek valaha nem Hajnóczy tulajdonát képezték, de címeik szerepeltek Hajnóczy elkobzott könyvei között. A legtöbb természetesen gróf Széchényi Ferenc tulajdona volt (kettőjük közeli kapcsolata jól ismert), de több került ki Jankovics Miklós illetve Illésházy István hatalmas tékáiból. Sok esetben Bory Carolina nevét írta be egy régi kéz a címlapokra. Bory Miklósné báró Hellenbach Carolina 1852-ben ajándékozta több mint 2000 kötetből álló gyűjteményét az Országos Széchényi Könyvtárnak.

60 Néhai férje, Bory Miklós királyi ítélő-mester, királyi táblai ülnök, majd Bécsben kancelláriai referens, udvari tanácsos volt. Ő maga, aki körmöcbányai bányászcsalád I. Lipót idején bárósított ágának utóda volt, csillagkeresztes hölgy lett.

61 Egy felmenője Hellenbachné Jánoky Éva Treue Ermahnungen einer Mutter an ihre einzige Tochter címmel Lipcsében 1760-ban jelentetett meg könyvet, egy másik, báró Hellenbach János pedig Rákóczi kereskedelmi és pénzügyeinek intézője, majd a hazai protestánsok vezető világi ügyintézője volt.

62 Szerepel még, mint egykori possessori bejegyzés, Dobai Székely Sámuel

63 neve. Kiváló intellektus volt, jogot tanult, tanított is egy időben Eperjesen, majd katonatisztként Csehországba és Itáliába sodorta sorsa, végül oklevél- és éremgyűjtőként töltötte élete utolsó, békés negyedszázadát. Az Országos Szé423