AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában

13.1bn Al-Athir (1160-1233), a középkor egyik legjelentősebb krónikaírója. 1180-tól Mosulban (az ókori Ninive) élt. Fő műve az egyetemes történetet 1231-ig tárgyaló krónikája, melynek címe röviden: Kamii (=A tökéletes). - A vonatkozó részt közli Zarncke: Abhandlungen, Vol. 7. 853-858. Vö. Bretschneider, E.: Medieval researches from Eastern Asiatic sources. London, 1910. Vol. 1.214. 14. A fiúgyermek pappá szentelését Rubruk, Wilhelm (Willem van Ruysbroeck), flamand minorita szerzetes említi, aki a 13. század közepén IX. (Szent) Lajos francia király megbízásából utazott Mongóliába. A későbbiekben bővebben szólunk róla. Művének latin nyelvű kiadása: Itinerarium fratris Willelmi de Rubruk ad partes orientales. =Recueil de voyages publié par la Société de Geographie. Vol. 4. Paris, 1839. 199-396. Vö. Zarncke: Abhandlungen, Vol. 8. 87-96. 15. Megjelent: Berlin, 1864. A vonatkozó rész: 134-140. 16. Zarncke: Abhandlungen, Vol. 7. 869. 17. Beckingham, C. F.: The achievements of Prester John. In: Between Islam and Christendom. London, 1983. 5. 18. Széth könyvének kiadása: Migne: Patrologiae cursus completus. Series Graeca. Vol. 56. Paris, 1862. 637-646. coll. 19. Gutschmid, Alfred von: Kleine Schriften. Vol. 2. Leipzig, 1889. 333. - Herzfeld, Ernst Emil: Archeological History of Iran. London, 1935. 64-65. 20. Részletesebben erről. Neill, Stephen:^ history of Christianity in India. The Beginnings to A. D. 1707. Cambridge (1984). 27 skk. 21.Dahlmann, J.: Die Thomas Legende und die ältesten historischen Beziehungen des Christentums zu Femen Osten. Freiburg i. B. 1912. 12-14. - Vö. Garbe, Richard: Indien und das Christentum. Tübingen, 1914. 128. skk. 22. Ma is őriznek egy Szent Tamásénak tulajdonított ereklyét a Madrasban levő Szent Tamás katedrálisban. 23.Dahlmann i. m. 161. 24. Migne: Patrologia Latina. Vol. 71. (1879). 733-734. coll. 25. Zarncke: Abhandlungen, Vol. 7. 844. 26. Odo levele: Epistola ad Thomam comitem de quodam miraculo S. Thomae apostoli. A levelet először Jean Mabillon publikálta: Vetera analecta. Paris, 1675-1685. Én a 2. kiadást használtam: Paris, 1723. 464-465. A levél címzettje Mabillon szerint -Thomas de Maria Codiaciaci castri dominus". 27. Zarncke, Friedrich: Über eine neue, bisher nicht bekannt gewesene lateinische Redaction des briefes des Priester Johannes. = Berichte über die Verhandlungen der Königlich-sächsischen Gesellschaft der Wissenschaften zu Leipzig. Philologisch-historische Classe, Vol. 29. Leipzig, 1877. 128. 28. Vö.: Zarncke: Abhandlungen, Vol. 8. 120-127. Ul. 159-171. 29. Röhricht, Reinhold: Studien zur mittelalterlichen Geographie ud Topographie Syriens. = Zeitschrift des Palestinavereins, 10. 1887.297. 30. Slessarev, Vsevolod: Prester John. The letter and the legend. Minneapolis, 1959. 22. 31.Uo. 24-24. 32. Bővebben erről: Gregor, Helmut: Das Indienbild des Abendlandes. Wien, 1964. 14-19. 33.Albericus: Chronica. Ed. Paul Scheff

er-Boichorst. =Mon. Germ. Hist. Script. Vol. 23. Hannover, 1874. 631-950. Az idézett rész a 848-849. lapon. 34. Ezt állította Zarncke is. Abhandlungen, Vol. 7. 878. 35. Zarncke: Abhandlungen, Vol. 7. 872-934. 36. A Nagyenyedi kódex jelzete: K 32, az Egyetemi Könyvtár kódexéé pedig CodLat. 71. 37. Vasiliev, A. A.: Prester John. Legend and history. Csak kéziratban olvasható. (Dumbarton Oaks Research Library and Collection, Washington. Idézi Slessarev i. m. 41. 38. A szöveg a müncheni kéziratban olvasható. (

Cod.Lat.Mon

. 265). Közli Zarncke: Abhandlungen, Vol. 7. 901-903. 39. Christianus mainzi érsek (1165-1183), I. Frigyes diplomatája volt. 40. Paris, Cod.Lat. 2342. Ld. Zarncke: Abhandlungen, Vol. 7. 884-885. 41. Mint már említettük, India alatt nem csupán a mai szubkontinenst értették, hanem egy sokkal nagyobb területet, ami magába foglalta Etiópiát, Arábiát és a mai fogalmaink szerinti Indiát. Ennek az ókorra visszanyúló, de különösen aKr.u. 1. században egyre táguló földrajzi meghatározásnak többféle változata is létezik a földrajzi íróknál és térképkészítőknél. Vö. 32. jegyzet. 391