AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Wix Györgyné: Kelecsényi Gábor 1919-1991

kássággal foglalkozna rabságban? Egyébként nem is lenne érdektelen az egész magyar irodalmat ebben a keresztmetszetben megvizsgálni: milyen művek szü­lettek börtönben, fogságban, bujdosásban, száműzetésben, koncentrációs tábor­ban? Elkezdhetné a sort az az Igen szép ének, amelyet Palatics György szerzett 1570-ben a budai Csonka-toronyban, és hány név sorakozhatna egészen Rad­nóti Miklósig..." 5 Voltaképpen a szó szoros értelmében is „kis bátor" mondatok voltak ezek, mert Radnóti Miklós után is sok-sok, akkor még kiadatlan mű született ez idő tájt „rabságban". Mindjárt Kelecsényi Ákos nevét is ideírhatnánk; andornaktá­lyai „száműzetésében" ő is írt, egy csillagászati munkát, amelynek - mint Handlery említi - A csillagnéző ember címet adta. A kézirat - úgy tudom - el­készült, de nem jelent meg, ami az akkori időket és Kelecsényinek a Galilei­kérdésről alkotott és sokszor kifejtett, valamint a Vigiliá-ban megjelentetett vé­leményét, a napi politika, a történelem és társadalomtudomány összefüggéseit új megvilágításba helyező tanulmányait ismerve, nem meglepő. Az elmúlt negy­ven év nem adhatott lehetőséget egy hosszabb lélegzetű olyan munka megjelen­tetésére, amely a teológia, a filozófia, a szellemtörténet ideavilága és a társa­dalomtudományok konkrét tárgyszerűsége összefüggéseit keresi, összeolvasztá­sát kísérli meg, s amely ugyanakkor közérthetően fogalmaz. Ráadásul még a Cs. Szabó László és Márai Sándor-féle esszéstílus legjobb hagyományait folytat­ja ilyesféleképpen: „A görög csoda a gondolkodás biztos bázisának lerakása. Ők verték a cölöpöket a gondolat Rialtóján, amelyekre azután zegzugosán fel­épült az európai kultúra, úgy, ahogyan régi palotákon látjuk: minden kor adott hozzá valamit, megtartott és lebontott..." 6 írásainak bibliográfiája mutatja, milyen széles körű humán és természettu­dományos ismeretek birtokában volt. S ha a címek elolvasásánál mélyebbre te­kintünk, az egyes írások sorai közé, újra meg újra elámulhatunk azon az irdat­lan mennyiségű ismeretanyagon, amit a feltárt összefüggésekben, hasonlatok­ban, mintegy mellékesen, megemlít. Ismeretterjesztő írásaiban nem úgy tölti ki ismereteink hézagait, mint egy tanár, hanem teljesen újszerű meglátásokkal, el­gondolkoztató kérdésfeltevésekből kiindulva. A példákat a tőle sokszor emle­getett Galilei-kérdés hátterére, a skolasztikus gondolkodás tudományos vívmá­nyaira vonatkozó írásaiból hozzuk, amelyekben meg tudott győzni arról, hogy a középkor nem is volt sötét, rá tudott venni arra, hogy elgondoljuk, a rene­szánsz individualizmusa indította el azt a folyamatot, amely a eretnekégetés és boszorkányüldözés katolikus és protestáns máglyáihoz vezetett. „Nevethetünk egy kérdés feltevésén, hogy hány angyal fér el egy tű hegyén; de csak tisztelet­tel tekinthetünk rá, ha ebben az emberi szellem első erőfeszítéseit vesszük ész­re a tér kategóriájától való szabadulásra." 7 „A középkori egyetemesség felszámolásával a reneszánsz individualizmusá­ban az emberiség olyan erőket szabadított fel, amelyek nála erősebbeknek bi­zonyultak. Mikor aztán látta, hogy ennek következtében a vallás, az állam, a társadalom és a tudományosság összefonódó, szolid középkori alapjai veszedel­38

Next

/
Thumbnails
Contents