AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában

szertermő szigetek felé. De volt egy másik fontos célja is, meg akarta találni János presbytert, hogy vele szövetkezve az akkor még Európában levő mórok hátában szövetségesekre leljen. A sikeres megtalálás érdekében egész különös módszereket is alkalmaztak: az elfogott afrikaiak közül sokakat megkereszteltek, megtanították a portugál nyelvre, majd pedig visszavitték, s valahol Afrika partjainál kitették őket, annak reményében, hogy talán rátalálnak János papra, és informálják őket. Nem is gondoltak az ottani nyelvek sokaságára és arra sem, hogy meddig is ér Etiópia; azt hitték ugyanis, hogy a Szaharától délre fekvő terület teljes egészében Etiópia. Pontosabb információkkal szolgált egy másik portugál, Gregorio da Quadra, aki az Adeni-öböl blokádjára küldött portugál flotta egyik vitorlásának a parancsnoka volt. 1509-ben a szomáli partok mentén, Mogadisuban, egy éjjel, amikor aludtak, a hajóhorgonyt tartó kötelük elszakadt, és besodródtak az öbölbe. Zeilánál foglyul ejtették őket, s Quadra Jemenbe került. 1516-ban az egyiptomiak elfoglalták Jement, ő szabad lett, s ezután mohamedán hitre tért. Sok kaland után eljutott Ormuzba, ahol a portugál kapitány a pártfogásába vette, s visszaküldte hazájába, 1520-ban. Manoel királyt fellelkesítette az Etiópiáról szóló tudósításával, s az uralkodó elküldte őt az időközben kereszténnyé lett kongói királyhoz, annak reményében, hogy majd segít neki kapcsolatot teremteni János pappal. Ez a Kongó inkább a mai Angolának felel meg. A királyt viszont éppen portugál tanácsadói figyelmeztették egy esetleges portugál térnyerés veszélyére, így János pap udvara helyett visszaküldték Quadrat saját királyához. Manoel időközben meghalt, a derék egykori hajós muszlimból kapucinus barát lett, s kolostori magányában elmesélte élményeit Damiäo da Goes-nak, a krónikaírónak, akinek a munkája, a De rebus Aethiopicis vagy másképp Fides, religio, moresque Aethiopum sub imperio Preciosi Ioannis először 1540-ben jelent meg, s rendkívül népszerű lett.

71 Münster már Cosmographiá;á-nak az 1544-es kiadásában hivatkozik a műre, az 1541-ben megjelentre, s külön fejezetet ír János papról, s nevének értelmezéséről is. A Cosmographia 1546. évi, baseli kiadásában pedig már kibővített és képekkel illusztrált változatot olvashatunk János papról és országáról. (Ld. 1. kép.)

72 Mindkét kiadásban található egy térkép is, bejelölve rajta János pap országát (ld. 2. kép, az 1546. évi kiadásból). Damiäo da Goes az említett munkájában beszámol a későbbi utazókról is, így Bartolomeu Diasról és Pero de Covilháoról. Útjuk előzménye 1486-ra nyúlik vissza, amikor Benin királya követet küldött a portugál királyhoz, s keresztény térítőket kért. Közben megemlítette Joäo, portugál uralkodónak, hogy van egy bizonyos Ogané király, aki Benintől sok száz mérföldre keletre él, s a benini hercegek körében nagy tiszteletnek örvend. Ogané erősítette meg a királyi kinevezéseket, s ennek jelképe egy nyakban viselendő kereszt volt. A követ azt is elmondta, hogy ő maga is volt követségben Oganénál, de sohasem lehetett őt magát látni, mert egy függöny takarta el, s azon keresztül beszélgettek. A portugál király ekkor konzultált a Szentföldön járt szerzetesekkel, akik Jeruzsá386