AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Ágnes: János pap országa. Barangolás könyvek között egy legenda nyomában

ban közbelépése akadályozta meg, hogy a bizánci császár, II. Johannesz Komnenosz megújítsa fennhatóságát az antióchiai patriarchátus felett. A pápai kihallgatáson jelen volt Freisingi Otto is, s hűen tudósított is az eseményről a Rerum ab origine mundi ad ipsius usque tempóra gestarum libri octo (A világ keletkezésétől a saját koráig történt események nyolc könyve) című történeti munkájában, amit egyébként Chronica címen is említenek, s nyomtatásban először 1515-ben jelent meg Strassburgban. Egyik igen szép példánya számos magyar vonatkozása miatt Apponyi Sándor Hungarica könyvtárában is megtalálható.

6 Freisingi Ottót a középkor egyik leginkább szavahihető történetírójának tartják, hiszen már származása is lehetővé tette, hogy fontos korabeli eseményekről szemtanúként tudósíthasson, illetve megbízható forrásokból tájékozódjék. III. Lipót osztrák őrgrófnak és Ágnesnak, IV. Henrik császár lányának a fiaként született 1114 táján. III. Konrád császár (uraik.: 1138-1152) féltestvére és Barbarossa Frigyes (uraik.: 1152-1190) nagybátyja volt. Tanulmányainak egy részét Párizsban végezte, lehetséges, hogy Petrus Abelard is tanította; 1132-ben lépett be a cisztercita rendbe, a burgundiai Morimondban, 1136-ban ugyanitt a monostor apátja lett, 1138-ban pedig a bajorországi Freising püspöke. Nagy műveltségű férfi volt, de nem csupán a tudományokkal foglalkozott, hiszen 1147-48-ban féltestvére, III. Konrád oldalán részt vett a 2. keresztes hadjáratban, s ennek során megfordult hazánkban is, majd pedig eljutott Konstantinápolyba és Jeruzsálembe. 1158-ban halt meg Morimondban. Freisingi Otto történeti munkája, a Chronica magyar szempontból is értékes forrásmű, hiszen beszámol a magyarok kalandozásairól, győzelmeiről és vereségeiről, az államszervezetről, és elismerően szól Szent István királyról is.

7 A viterbói pápai fogadásról a mű 7. könyvének 33. fejezetében tudósít, s megemlíti a gabalai püspök jövetelének okait is. Hugo püspök végső úticélja az volt, hogy átkelve az Alpokon eljusson a német-római császárhoz és a francia királyhoz, egyébként ő maga is francia származású volt, és segítséget kérjen az uralkodóktól a kereszténység védelmében. Útját megszakítva tisztelgő látogatást tett a pápánál, s egyúttal beszámolt püspöki kormányzásának gondjairól is. A kereszténységet valóban nagy veszély fenyegette, erről Freisingi Otto már a 30. fejezetben is tett említést: Edessa városát elfoglalták a szaracénok, s beszennyezték a Szeplőtelen Szűz bazilikáját is, ahol a hagyomány szerint Tamás apostol ereklyéit is őrizték. Edessa pusztulása különösen fájdalmas veszteség volt, hiszen már a 3. századtól ez volt a szír keresztény egyház legfontosabb városa, a kulturális élet, a tudomány központja. A város impozáns lehetett, hatalmas középületei voltak: fürdők, színházak, kórházak, hippodrom. De talán legnagyobb ékessége az I. Justinianus alatt újjáépített katedrális volt, amit a világ hét csodája közé számítottak. A várost korábban is érték már támadások, hiszen 639-ben meghódíották az arabok, később Bizáncé lett, majd pedig a frank kereszteseké. A legnagyob csapás az 1144. évben érte a várost, amikor Imad-ad-Din Zengi, a mosuli atabég elfoglalta. A frankokat megölette, de meg367