AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

Wix Györgyné: Kelecsényi Gábor 1919-1991

csak pedagógus nagyanyánál nevelkedett a legfogékonyabb korban, vagyis a családi példa, a történelmi légkör és a csodálatos természeti környezet együttesen minden bizonnyal befolyásolta pályaválasztását. Mindehhez társult a cisztercita gimnázium tanárainak európai, humanista szellemisége, mély és emelkedett vallásossága, így vált az ifjú Gáborból Kelecsényi Ákos, a cisztercita rend tagja, a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz-történelem szakos hallgatója. 1937ben érettségizett, 1945-ben doktorált, az ezenközben eltelt évek már kisebb-nagyobb mértékben árnyaltak lehettek: a háború embertelen évei, a szerzetesi életformára való elhivatottság a fiatalemberben már vethettek fel kérdéseket. Az őt körülvevő magasrendű intellektuális környezet, a pedagógusi elkötelezettség, a veleszületett csendes derű, a mély, humánus hit azonban ezekben az években alakította ki az ifjúból azt a férfit, aki az élet nehézségei közepette is mindvégig meg tudta Őrizni szellemi integritását és az emberek iránti szeretetét. Már egyetemi évei alatt jelentek meg publikációi, doktori disszertációja pedig egyenesen előrevetítette a későbbi - kényszerű - pályamódosítást, egyszerre lévén kultúrtörténeti és nyomdatörténeti érdekű, ugyanakkor mégis egy tudós ciszterci tanárjelöltnek való: Adalékok a nagyszombati egyetem barokk szellemiségéhez (1635-1665). Tézis-könyvek, promóciós kiadványok.

1 (Első publikációit, természetesen, szerzetesi nevén, Kelecsényi Ákosként szignálta, s tudományos publikációinál a rend elhagyása után is ezt a keresztnevet használta.) 1944-től előbb Egerben, majd Pécsett mint tanár működött a ciszterci rend gimnáziumaiban. Mindössze néhány röpke évig volt módjában tanítani; a szerzetesrendek feloszlatásával megszűnt az őt körülvevő szellemi közösség, kettétört a tanári pálya, és - úgy vélem - kettétört egy élet is. Kelecsényi így írt erről rendtársa, Ágoston Julián Kerítések közül című, ekkor keletkezett, kéziratban lévő megrendítő verseihez írott bevezetőjében

2

: „Az éjszaka csendjében beóvatoskodtak az ávósok - nagyon ügyeltek arra, hogy az alvó város semmit se vegyen észre -, álomból felverve összetereltek bennünket, s mindenkinek névre szólóan kezébe nyomtak egy belügyminisztériumi végzést: azonnal a kényszertartózkodási helyül kijelölt Kunszentmártonba visznek bennünket. A sors különös fintora, hogy a hivatkozási szám arra a fasiszta időben kiadott törvényre vonatkozott, amely elől pesti tanulmányi házunkban, a Bernardinumban annyi üldözöttnek adtunk menedéket. Az ávósok röviden közölték, hogy az engedélyezett poggyász, egy váltás fehérnemű és egy napi élelem. Tilos bármi mást vinni, főleg iratokat nem. Majd mindent utánunk küldenek. (Tálán egy év múlva kaptam meg egyetlen iratomat, a tanári oklevelemet; egyik tanítványom apja bukkant rá a MÉH-telepen." („Árnyalt az élet"; a sors szimbolikus jelzéseként éppen a tanári oklevél került vissza Kelecsényi Gáborhoz!) Egy negyedév múltán a Kunszentmártonban összegyűjtött szerzeteseket - mint a fent idézett írás mondja - „szélnek eresztették". Ez a szél az egri egyházmegye falvaiba sodorta Kelecsényit segédlelkésznek. A szegény, sáros, 1951 körül bizony 34