AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

szerző hiányában a címek, a tárgyszók és a szépirodalmi művek címei egységes betűrendet képeznek. Kőhalmi, 1918 augusztusában indítványt tett a rendszer átalakítására. Azt javasolta, hogy a háromhavi könyvészet csak a szerzők betűrendjében közölje a tételeket, de azok viszont kapjanak sorszámot. A jegyzékhez tartozzék egy szakmutató, amely a tételek sorszámaira hivatkozna.

144 Megvalósítására már nem kerülhetett sor. (A tételek sorszámmal való ellátása - javaslat formájában - már Márki Sándor Irodalmi Értesítődében is felmerült.) Az 1914-1917. évi nyomtatványokat magukba foglaló éves Magyar Könyvészet-ek a Magyar Könyvkereskedők Evkönyve részeként jelentek meg, hasonlóan a korábbi évekhez. A két szerkesztő, Kőhalmi és Pikier eltértek a porosz instrukció szerinti leírásoktól: a szerző nélküli könyvcímeket az eredeti és természetes alakjukban közölték. A bibliográfia beosztása lényegében nem változott, viszont jelentősen módosult a betűrendes rész azzal, hogy a szerkesztők a negyedéves könyvészetnél alkalmazott, módszertani szempontból korszerű szótárkatalógus rendszerét alkalmazták. A tematikai, földrajzi, testületi tárgyszavaknál megtalálható a vonatkozó tételek szerzőire vagy címeire való utalás, s ezáltal megvalósult a műveknek (Szabó Ervin által is igényelt) egyedi tartalma szerinti visszakereshetősége. A sorozatba tartozó művek a sorozat címe alatt lettek összegyűjtve, a szerzőkről, vagy szükség szerint a címekről a betűrend megfelelő helyén utalás történik. Szintén utaló található a művek társszerzőiről, közreműködőiről. Az éves könyvészetek a dokumentumtípusok igen változatos képét mutatják. A „hagyományos" könyveken kívül a tankönyvek, naptárak, térképek, egykét egyházi névtár, néhány kotta mellett viszonylag sok hivatalos nyomtatvány és különlenyomat található. Alkalmanként rábukkanhatunk latin, német vagy például román nyelvű kiadványra is. Fellelhetőek 1901-es, 1906-os, 1909-es stb. évjelzésű, sőt é. n. (év nélkül) jelzésű tételek is, de nincs jelezve az esetleges borítékkiadás vagy az új lenyomat, illetve az új kiadás ténye. A szerkesztők nyíltan beismerik, hogy a könyvészet a magyar nyelvű nyomtatványok megközelítő teljességét sem tartalmazza, mivel „egy első sorban könyvkereskedelem célját szolgáló könyvjegyzék nem rendelheti alá a kereskedelmi érdekeket a tudományosnak. [...] Sok címet hagyunk ki magunk."

145 Hiányosan kerültek felvételre azon művek, melyek adatai csak az újságok közleményeiből váltak ismerté. Véleményük szerint „a könyvészet teljessége csak egyféleképp érhető el, ha a Nemzeti Múzeum nyomtatványi osztályával kapcsolatosan társadalmi szervek s elsősorban természetesen a Magyar Könyvkereskedők Egyletének bevonásával készülne az állami könyvészet."

146 Valóban ez lehetett volna az egyedüli járható út, hiszen amíg a Magyar Könyvészet 1914. évre vonatkozóan 1928 könyvcímet sorolt fel, addig a Széchényi Könyvtárba ugyanebben az évben - az aprónyomtatványokat nem számítva - 12 197 db kötelespéldány érkezett be!

147 Az 1918-ban megjelent 1917-es tárgyévi könyvészet volt a dualizmus korszakának utolsóként megjelent éves kurrens kereskedelmi általános bibliográfiája. 256