AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

kiadása az Akadémia feladata lenne, „mely hivatva van arra, hogy a tudomány szempontjából jelentőségteljes olyan műveket is kiadjon, melyekre magán áldozatkészség nem vállalkozik". Bizonyára tájékozódott a Széchényi Könyvtárban is, mert mint írja: „A magyar nemzeti múzeumnak számos kiváló író embere készséggel magára válallná [sic!] a bibliográfia összeállítását s a nagytekintetű magyar tudományos Akadémiára e kérdés anyagi oldala hárulna."

104 A magyar bibliográfiai intézet létesítésének szorgalmazása Váradi Ödön indítványa nem talált visszhangra. Esztegár László, az 1900. augusztus 16-18-án tartott párizsi nemzetközi bibliográfiai kongresszusról szóló jelentésében időszerűnek látta, hogy felelevenítse a három évvel korábbi javaslatát: „A köteles példányokról szóló, nemrég hozott törvényünk többé-kevésbé módot nyújt, hogy az évenkénti irodalmi termelés rendszeresen feldolgoztassák. Most már csak szervezni kell azt az intézményt, a mely azt a munkát kellő alapossággal elvégezhesse. Mert ha teljes elismerés illeti is meg a könyvkereskedői-egyletet a Magyar Könyvészete-ért, ezzel a feladatot megoldottnak nem tekinthetjük." Valószínű, hogy nemcsak az Akadémiára, hanem a könyvkereskedők egyesületére is gondolva vélte, hogy „az anyagi és szellemi erők egyesítéséről is lehetne gondolkodni. Annyi bizonyos, hogy a kérdést sokáig elintézetlenül hagyni nem lehet."

105 Heller Ágost, az Akadémia főkönyvtárosa, a matematikai és természettudományi világirodalom bibliográfiai feldolgozásáról 1900 júniusában tartott londoni harmadik nemzetközi konferenciáról 1901 januárjában számolt be. Úgy gondolta, hogy a hazai tudósoknak „szép kötelessége lesz támogatni azon intézetet, melyet már a legközelebbi hetekbe életbe kell léptetni: a magyar katalogusintézetet, a Hungarian Bureaut, mely a magyar mathematikai és természettudományi irodalom gyűjtője és rendezője lesz, s annak a világirodalomba való beillesztését közvetíti."

106 A Heller által készített jelentés ismertetésében a Magyar Könyvszemle recenzensének (minden bizonnyal Esztegárnak) nincs adata ilyen intézet működéséről, szervezetéről, de nem hallgathatja el a már többször megpendített gondolatát, „hogy egy általános központi bibliográfiai intézet szervezését úgy a hazai tudományosság, mint ennek a külfölddel való közvetítése szempontjából mennyire kívánatosnak tartjuk. Egy jól szervezett ilyen intézet megoldhatja egységes elvek alapján az összes hazai bibliográfiai feladatokat, [...] A »Hungarian Bureau« ötletéből nem lehetne-e komoly formában felvetni illetékes helyen ezt a kérdést?"

107 Nem lehetett, és Esztegár László, 1901 elején továbbra is csak azt állapíthatta meg a Magyar Könyvszemle-ben, hogy „egy kissé lehangoló, hogy irodalmunk rendszeres és szakadatlan bibliográfiai feldolgozására még mindig nem történtek kellő intézkedések. [...] Pedig a magyar bibliográfiai intézetnek felállításával sokáig nem késhetünk. Elodázhatatlan egy olyan intézmény létrehozá245