AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

nulásoknak. Az 1890. augusztus 7-9-én Antwerpenben rendezett nemzetközi bibliográfiai kongresszuson, melynek témái a bibliográfia, könyvtudomány, könyvkiadás, könyvkereskedés, nyomdászat, könyvkötészet, nemzetközi könyvtári és könyvárusi forgalom és más rokon diszciplínák voltak, a Széchényi Könyvtár részéről Csontosi János vett részt. A kongresszus munkájáról a Magyar Könyv-Szemlé-ben közzétett beszámolójában Csontosi ismertette a kongresszus által hozott határozatokat, melyek közül az egyik így szól: „Kimondatott a nemzeti bibliographiák kiadásának szükségessége [...]"

76 Ezt a szükségességet, még mint lehetőséget írta le 1894-ben Ferenczi Zoltán, a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgatója, külföldi tanulmányútjának a Magyar Könyv-Szemlé-ben közzétett tapasztalatai alapján. Beszámolt arról, hogy minden országban, illetve tartományban van egy úgynevezett országos, vagy gyűjtő könyvtár, amely kötelespéldányként minden sokszorosított kiadványt gyűjt, bármennyire viszonylagos lenne is a nyomtatvány pillanatnyi értéke. A külföldi gyakorlatot azonnal hazai lehetőségként gondolta tovább: „Természetesen, ha a budapesti Magyar Nemz. Múzeum könyvtára ily gyűjtő könyvtárrá változnék át, okvetlenül szükséges volna, hogy a Magyar Könyv-Szemlének egy kiegészítő bibliográfiai melléklapja jelenjék meg a Bibliographie de France, vagy esetleg a Hinrichs' Catalog mintájára, mely minden Magyarországon megjelent önálló nyomtatványt, zeneművet és képet felsorolna s az év végén betűrendes és szakkatalógust adna. Ilyen nálunk egyáltalán nincs; minden ilyféle évi bibliográfiai mű nagyon hiányos, tökéletlen és bibliografiailag pontatlan, s a mi legfőbb hiányuk, többnyire csak a magyar nyelvű nyomtatványokra szorítkoznak, holott mindaz, a mi magyar földön megjelenik, egyaránt kifejezője a hazánkban létező kultúra azon évi állapotának."

77 Jankovich Béla, aki államtudományi doktorátusát követően hosszú külföldi utazást tett, hazatérése után, túllépve a lehetőség emlegetésén, 1895-ben a Magyar Könyv-Szemlé-ben megjelent tanulmányában már konkrét javaslatot tett arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára valódi önálló nemzeti könyvtárrá alakuljon át, megfelelő helyet, személyzeti létszámot és dotációt kapva a hungarikumok beszerzésére, a megnövekvő köteles példányok földolgozására, valamint a szükséges külföldi anyag beszerzésére. Indoklásában országos és nemzetközi érveket is felsorakoztat: „Ha egyszer fővárosunkban ily nagyobb keretű modern könyvtár felett rendelkezünk, úgy egyidejűleg üdvös tevékenységet fejthetünk ki a vidéken is a könyvtári ügy fejlesztésére. A nemzeti könyvtár nyilvántarthatja a köteles példányok alapján az egész országban megjelenő irodalmat; arról feldolgozott jegyzékét megküldheti összes nyilvános könyvtárainknak, [-..]".

78 Jankovich tehát a létrehozandó Magyar Nemzeti Könyvtár természetes feladatának tekintette a kurrens nemzeti bibliográfiai szolgáltatást, amelyre a Széchényi Könyvtár az akkori állapotában képtelen volt, hiszen maga Jankovich is azt állapítja meg, hogy az intézmény 11 tisztviselőjéből a nyomtatványok osztályára, a tulajdonképpeni könyvtárra mindössze négy jut. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az 1896-ra vonatkozó költségvetési előterjesztésében 239