AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

A kimutatások évente a fenti három egység egybevont adatainak összesítésével zárulnak. A bibliográfia a tizenhat év alatt 35 160 tételt közölt. Ebből a magyar nyelvűek, illetve a hazai egyéb nyelvűek együttesen 33 700 tételt tesznek ki, és megoszlásuk a következő: 82,6% a magyar nyelvű, 17,4% a hazai egyéb nyelvű kiadvány. A bibliográfia részei 1876-77-ben még közös összefoglaló cím nélkül jelentek meg az egyes számokban, belesimulva a folyóirat oldaszámozásába, de 1878-tól már a lap törzsanyagától elkülönülő oldaszámozással, a folyóirat mellékleteként kerültek közlésre. Az év utolsó számával kapták kézhez az előfizetők a Magyarországi Könyvészet címmel ellátott címlapot az éves statisztikai kimutatással együtt, így az évi bibliográfiai anyagot, mint önálló mellékletet köttethették egybe. Az egybekötéstől azonban a részletekben megjelenő anyag nem szerveződött egységes rendszerré. Hiába volt ugyanis a saját oldalszámozás, ha a magyar nyelvű, a hazai nem-magyar nyelvű és a hazánkat érdeklő külföldi munkák betűrendje minden számban újrakezdődött, az éves anyaghoz viszont nem csatlakozott sem szerzői, társszerzői és közreműködői, sem címszerinti összesített index. Szakmutató, helynévmutató hiányában nem volt mód arra sem, hogy a használó képet kaphasson arról, hogy az őt érdeklő témakörben milyen új irodalom keletkezett. 1883-tól a Magyar Könyv-Szemle időben való megjelenésének elmaradásával az újdonságszolgáltatás kérdésessé vált. 1883. októberéig még csak az előző év 4. száma jelent meg, a 1883. évi folyam első négy számából viszont kimaradt a bibliográfiai rész, s így az egész évre vonatkozó bibliográfiai anyag egyszerre került közlésre az összevont 5-6. számban, aminek kinyomtatása már jócskán a következő évre esett.

50 Ezt követően a továbbra is mellékletként jelentkező Magyarországi Könyvészet gyakorlatilag éves kurrens bibliográfiává alakult át, amivel megszűnt ugyan a számonkénti széttagoltság, megmaradt azonban az egyszempontú megközelítési lehetőség. A folyóirat késedelmének oka pénzügyi volt: annak ellenére, hogy a közlemények írói nem kaptak tiszteletdíjat, a közel kétszáz előfizetés nem biztosította a kiadási költségeket.

51 (Az előfizetők összetétele feltehetően azonos lehetett az 1893-ban újrainduló kiadványéval, kiknek - Schönherr Gyula jelentése szerint - „többsége magánemberek sorából kerül ki, s a névsorban tudományos intézeteink, iskoláink, az egyházi és világi hatóságok könyvtárai meglepően kis számban vannak képviselve".

52

) Az 1884. és az 1885. évi folyamok nyomtatási költségeit a minisztérium a múzeum költségvetéséből átcsoportosított ezer forintnyi segéllyel biztosította,

53 így mindkét évi bibliográfiai melléklet megjelenhetett az 1886-os évben, azonban az ezt követő években sem sikerült a késedelmes közreadást elkerülni. Például az 1887. évi Magyarországi Könyvészet - a folyóirat 1888. évi számához mellékelve

54 - csak 1889-ben került kiadásra, az utolsó, 1891. évi könyvészeti melléklet pedig 1893-ban jelent meg. 232