AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kégli Ferenc: Könyvek, térképek és zeneművek kurrens nemzeti bibliográfiái a dualizmus korában - különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtárra 1867-1918

könyvészet nem adja meg, hogy hol nyomtatták, csak azt tudjuk meg, hogy Hennicke Rezső adta ki Győrben. Ez a tény viszont egyáltalán nem derül ki a könyvtár „müncheni" katalóguscédulájából, mivel azon a megjelenés adatai között csakis a nyomda székhelye, Pozsony és a nyomdász neve, Wigand F. K. található. További bizonyíték a könyvtáron belüli kettős feldolgozásra, hogy míg a bibliográfia, amely egyébként ügyelt a terjedelem pontos közlésére, csak 334 oldalt tüntet föl, addig a katalóguscédulán az ezeket megelőző VIII oldal is szerepel.) A tételek a szerző neve, ennek, hiányában a címből kiválasztott rendszó betűrendjében követik egymást. A kezdeti időszakban Tipray még bizonytalanul alkalmazta a szerző nélküli műveknél a porosz instrukció szerinti rendszó megválasztását: volt, hogy nem alkalmazta a szabályt, máskor a cím szavainak eredeti sorrendjét meghagyva csak vastagabb betűkkel szedette a rendszót, de előfordult, hogy a cím elejére emelte ki a rendszót. A későbbiekben ezt egységes módszerrel, a címleírás elejére való kiemeléssel oldotta meg, Horváth pedig csak keveset változtatott az elődje által kialakított módszereken. Például Tipray a könyvkereskedői éves magyar könyvészetek esetében az összeállítót a mű szerzőjeként írta le, és a tételt a személynév alapján helyezte el a betűrendben, Horváth viszont az összeállítót csak közreműködőként szerepeltette, s a művet „Könyvészet, Magyar" kezdetű leírással találhatjuk meg a betűrend megfelelő helyén. (Ugyanakkor 1891-ben Petrik Géza Magyarország bibliographiája 17121860 című könyvészet 3. kötete a szerkesztő nevénél található.) Horváth, azokban az esetekben amikor a szerző nélküli műveknél nem a porosz szabályzat szerint kiemelendő rendszót, hanem a természetes címet tekintette alapnak, a betűrendezés során besorolási elemnek tekintette az „A' és „Az" névelőket is a cím elején. Változott a leírás képe is: Tipray az első sort kiugratta, utóda viszont bekezdéssel nyomatta ki. Hazai nem-magyar irodalom A Magyarországon kiadott nem magyar nyelvű műveket tartalmazza, köztük 1879-ig a naptárakat, 1883-ig pedig a latin nyelvű egyházi névtárakat és direktóriumokat is. (A nem magyar nyelven megjelent iskolai értesítők azonban - külön csoportban - kezdettől fogva együtt voltak a magyar nyelvűekkel.) A Horvátországban készült nem magyar nyelvű művek is e csoportban szerepelnek, ebből látszik, hogy a korlátozott autonómiával rendelkező társország kiadványait beletartozónak érezték a bibliográfia gyűjtőkörébe. A kurrensen megjelenő részekben a nyelvük szerinti csoportosításban találjuk az irodalmat, de az egyes nyelvi csoportok jelzés nélkül követik egymást; a csoportokon belül a betűrend a besorolás alapja. Címleírási példa 1891-ből: Kassai Gustavus. Sophoclis Antigona. (Lampel Róbert. 8r. 78 1. ára 30 kr.) 228