AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1991-1993. Budapest (1997)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: A Széchényi Könyvtár állományának alakulása 1867-1874 között

Ugyanebben az évben Mátray Gábor „a közönség által igen gyakran használt, de nagyon hiányos" 1849-es Hivatalos Közlöny-t szerette volna a Pénzügyminisztérium levéltárába juttatott teljes példányok egyikével felcserélni. Akciója annyiból járt sikerrel, hogy a teljes évfolyam helyett hiánykiegészítést kapott, mivel a teljes példányt az akkor szerveződő Országos Levéltár részére tartalékolták.

90 Kimagaslóan értékes gyarapodás volt az Epistolarium Turcicum elnevezésű 16. századi kéziratgyűjtemény, amelynek viszontagságos útját Mátray Gábor rögzítette 1872-ben írásban. Ez a 156 lapos okmány- és levélgyűjtemény Báthory Zsigmondhoz, Báthory Istvánhoz, Apafi Mihályhoz és másokhoz török szultánok, basák és vezérek által intézett latin, magyar és török nyelvű írásokat tartalmazott. A Stipsics Ferenc magyar udvari kamarai tanácsos hagyatékában talált irat-együttest 1835-ben legfelsőbb rendeletre a m. kir. udvari kamara levéltárában helyezték el. E tényre Karl Geringer, a szabadságharc leverése után Magyarország császári biztosa, majd a Helytartótanács elnöke hívta fel a figyelmét. Ő biztatta a Múzeum vezetőségét, hogy a kézirat megszerzése édekében tegyenek lépéseket. A dolog azonban balul ütött ki: a kamara elnöke Bécsből kért véleményt, aminek eredményeként a kéziratot Bécsbe kérték. Itt a nyilván szakértőnek felkért udvari könyvtár sietett azt „a császári kéziratok gyűjteménye tökélyesbítése végett" azonnal állományba venni. Az alkotmányos élet visszatértével Mátray és Pulszky újabb próbálkozásait ezúttal siker koronázta. Gervay Károly, a kamarai levéltér igazgatója és Pesty Frigyes történész közbenjárására, valamint a pénzügyminisztérium erélyes fellépésére sikerült a jogtalanul elidegenített kéziratot a bécsi udvari könyvtártól visszaszerezni. A kézirategyüttes előbb az első tulajdonoshoz, a kamarai levéltárhoz került, ahonnan 1872. nov. 28-án a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára végre megkaphatta.

91 GYARAPODÁS CSERE ÚTJÁN Ebben az időszakban a könyvtárnak még nincs kiépült csere-tevékenysége, a külföldről kapott kiadványokat ajándékként elfogadja, de nem viszonozza. Egy esetben tudjuk igazolni, hogy a könyvtár külföldről konkrét csere-ajánlatot kapott: az ulmi Vérein für Kunst und Alterthum in Ulm und Oberschwaben küldte el 1869. márc. 6-án kiadványának az évi füzetét és jelezte, hogy érte cserét vár.

92 Viszonzásnak nyomát nem találtuk, s ennek talán csak egyik oka volt az, hogy sem a könyvtárnak, sem a Nemzeti Múzeumnak nem volt ekkor nemzetközi cserére alkalmas saját kiadványa. (Bár magyar nyelven két kiadvány is rendelkezésre állt volna: Mátraynak A Magyar Nemzeti Múzeum korszakai c. munkája és az ugyancsak Mátray által összeállított A Magyar Nemzeti Múzeum képtárának lajstroma c. katalógus, mindkettő 1868-ban jelent meg.) Az alapvető okot inkább egy szemléletbeli elmaradottságban kell keresnünk, hiszen ugyanebben az időben az Akadémiai Könyvtár az akadémiai kiadványokra alapozva 202