AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: A Pesti Magyar Színházi Részvénytársaság végelszámolása 1853/54-ben

Társaság szóban forgó vagyonát. Az adott helyzetben a becsértékből csupán 25 000 forintnyi összeg kifizetéséről lehetett szó. A helyzetet a részvénytársaság a következő nyilatkozatban vette tudomásul: "Alább írtak, egyrészről mi, a részvényes társaság kiküldött tagjai, a jövő 1841-ik évi január 1-ső napján által adjuk a tulajdon pénzünkön a pesti magyar színházba kezelésünk alatt készített s az országos választmány küldöttjei befolyásával is hitelesen 32 933 ft 55 xr váltóban felbecsült díszitményeket, ruha-, hangászati és könyvtár, úgy egyéb a színházhoz szükséges eszközöket oly formán, hogy amennyiben az országos választmánynak e célra szánt pénze nem több mint 25 000 forint lenne, azon 25 000 forintnak azonnal, amint az országos pénztárba a törvényhatóságok útján beküldettenek nekünk kifizettessenek, a fennmaradó követelésünket pedig törvényes járulékaival együtt a legközelebbi országgyűlésnek kifizetés végett az országos választmány ..." terjessze elő. Ez az irat azonban csak három év múlva, az 1843/44. évi országgyűlésen került a rendek elé. Időközben viszont - 1841. június 7-én illetőleg 1842. február 3-án - két egyenlő részletben, 5000 - 5000 ezüstforintban megtörtént az összesen 10 000 ezüst, azaz 25 000 váltóforint kifizetése. A Társaság fennmaradó követelésének kiegyenlítéséről pedig az országgyűlés nem rendelkezett. Az 1847 őszén megnyílt diéta viszont - a következő év márciusában váratlanul bekövetkezett forradalmi események miatt - ismét nem tudta a részvényesek immár hét éve húzódó ügyét rendezni. Földváry Gábor ugyan 1848. március 19-én még tett egy utolsó kísérletet a dolog elintézése érdekében: folyamodványt intézett István nándorhoz, melyben megpróbálta érzékeltetni a Társaság nehéz helyzetét. Ennek lényegét idézzük: "Hátra van még 7933 forint 55 krajczár váltó cédulákban, mely summát jóllehet akkor mindjárt, mikor azon társaság az érintett tulajdonát átadta le kellett volna fizetni. Mivel meg nem kaphattuk, kénytelen vagyok Fenséges Császári Királyi Főherczegségednek jelen alázatos folyamodásomat nyújtani, méltóztassék a hátralévő summa kifizetése iránt rendelést tenni, azt kegyesen utalványozni, mert a társaságnak is kifizetései lévén, kénytelen volt azt kölcsön pénzzel tenni; mely adósságáért most már szóbeli perbe is idézvén, minden órában az executio fenyegeti." A feliratra István nádor 1848. április 7-én Pozsonyból az alábbiakat válaszolta: "Az érintett országos pénztár állapotáról hivatalos értesítést kívánván, az a nevezett összeg kifizetésére semmi részben képesnek nem nyüváníttatott, az országos rendek pedig a rendkívüli körülmények közt, a teendők halmaza és fölöttébb sügős volta miatt ezen ügy tárgyalásába nem bocsátkoztak." Ismerve a soron következő történelmi eseményeket természetesnek vehető, hogy a kérdés napirendre tűzéséről sem a szabadságharc időszakában, sem az abszolutizmus első éveiben nem lehetett szó. 463