AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

I. Az OSZK 1986-1990-ben - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1986-1990-ben

Ez utóbbi az évek folyamán egyre bővülő nemzetközi kapcsolatainknak köszönhető. A bécsi Nemzeti Könyvtárral kialakult, hagyományosan jó együttműködés keretében vált ugyanis lehetővé, hogy több munkatársunk a bécsi könyvtár segítségével elsajátíthatta a glóbuszrestaurálás alapjait. A Hírlapállomány-védelmi osztály az összes munkaidőnek 70-75%-át a hírlapok mikrofilmezés előtti javítására, vagy restaurálására, 20%-át az OSZK különgyűjteményei számára végzett restaurálásra, és 5-10%-át anyagvizsgálatra, valamint a restaurálási eljárások technológiájának tudományos alapokon való továbbfejlesztésére fordította. Évenként 1 100-1 400 kötet hírlapban 38-43 000 lapon végezték el a szükséges javítást, restaurálást a mikrofilmezhetőség érdekében. Ebben az időszakban az egypéldányos, nagyalakú, igen törékeny papíron lévő amerikai magyar hírlapok gyakran sürgős olvasói igény számára való, soron kívüli javítása és mikrofilmezése, valamint a koalíciós időszak sajtója és az egyházi lapoknak a mikrofilmre vételre való előkészítő javítása jellemezte ezt a tevékenységet; sok volt a vékony, tékázott hírlapcím. A kijavított lapok 10-12%-áról kellett a régi javításokat eltávolítani, és a lapoknak 6-6%-át csak laminálással lehetett megfelelően megerősíteni. A különgyűjtemények számára évenként 500-1 300 egység restaurálása történt meg. A zirci Reguly Antal Műemlékkönyvtárban minden évben 2 000-2 500 kötet portalanítását és konzerváló kezelését végezte el az osztály a kötészet egy restaurátorával közösen. Az anyagok, technikák és károsodások vizsgálata során a vegyészek foglalkoztak festékek kötőanyagai, valamint papírok, bőrök, pergamenek, fényképek optikai, fizikai és kémiai vizsgálati módszereinek megismerésével és a módszerek némelyikének alkalmazásával. Elvégezték a restauráló műhelyekbe került új anyagok (papírok, ragasztók, műanyagok) és egyes használt anyagok (bőr) kémiai vizsgálatát. Meghatározták újonnan gyártandó, savmentes, időálló papírok összetételét, és bevezették ezek használatát a könyvtár gyűjteményeinek védelmében. Egyes restaurálási eljárások (fehérítés, laminálás) terén alapos vizsgálatokat végeztek különféle anyagoknak a restaurálandó papírra és a papíron lévő anyagokra gyakorolt hatásáról, valamint a restauráló eljárás hatékonyságáról. Eredményes kísérleteket végeztek a papíröntés és a papírhasítás együttes alkalmazására. Mérték a teával és kávéval színezett restauráló papírok kémiai és szín állandóságát. 1986-ban egy évig egy fotórestaurálással foglalkozó restaurátor alapvető fotótechnikát reprodukált kísérleti darabok készítése céljából. Ebben az időszakban jelentős fejlesztésekre is sor kerülhetett. Mind a két restauráló műhely jelentős berendezési eszközökkel és gépekkel gyarapodott. 1987 elején készült el az ún. központi Soros restauráló műhely, melynek kialakítását a könyvtár, míg felszerelését - későbbi bevételek reményében is - a Soros Alapítvány vállalta. 1990-től a műhelynek önfenntartóként kellett működnie, az első év tapasztalata szerint azonban egyelőre csak külföldi megrendelőkben lehetett bízni, mivel a hazai könyvtárak a rendkívül szorító pénzügyi helyzetben nem tudtak állományuk restaurálására érdemi összegeket költeni (a műhely évi mintegy 6 000 000 Ft-os kapacitással rendelkezik). 48