AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

I. Az OSZK 1986-1990-ben - Az Országos Széchényi Könyvtár működése 1986-1990-ben

Átlagban számolva, a kutatók aránya 14%, az egyetemisták és közművelődési olvasóké 75-80%, a középiskolás diákoké pedig 10% körüli volt. Emelkedett az olvasói létszám növekedésével a látogatások száma is: 1986 és 1990 között a törzsgyűjteményekben a kezdeti 250 000-ről 400 000 közelébe került. Ez 70%-os felfutást jelentett. (Ugyanakkor a beiratkozott olvasóké csak 27%-kal volt több.) A különgyűjteményeket - éves szinten - kb. 8-9 000 alkalommal keresték fel a kutatók, a kezdeti 6 000 látogatói szám az időszak végére 9 000 körülire növekedett. Egy-egy olvasó átlagosan évi öt alkalommal látogatta meg a könyvtárat, természetesen a kutatók sokkal rendszeresebben, a közművelődési és középiskolás rétegek csak ritkábban jelentkeztek. A törzsgyűjteményi dokumentumok körében az egészhez hasonló arányban emelkedett a könyvek használata, az igényelt mikrofilm-dokumentumoké 11 000-ről 19 000-re növekedett, az időszáki kiadványok körében az olvasás szerényebb mértékben, 40-50% között mozogva vált intenzívebbé. 1988-ban a központi könyvkiadó állomás forgalmi adatai a következők voltak: 115 000 könyv, 68 000 periodikum, 18 700 mikrofilm (összesen 202 000); 1989-ben 113 000 könyv, 53 000 periodikum, 14 000 mikrofilm (összesen 180 000 dokumentum); 1990-ben - az eddigi sorrend szerint 324000, 95 000 és 19 000 (összesen 438 000 dokumentum) volt az olvasók kérésére kiadott művek száma. Az anyaghasználatot az is jellemezte, hogy a raktári dokumentumokat igénylők száma éves szinten eleinte 50 000 feletti volt, majd az időszak végére megközelítette a 70 000-et - míg az összes látogatások száma addigra elérte a 130 000-et. Levonva ebből a tanulságokat, megállapítható, hogy a látogató közönség mintegy kétötöd része megelégedett a kézikönyvtár anyagának használatával. Egyes adatok szerint a raktárból igényelt dokumentumokból 40%-ban a kutatók részesedtek (a beiratkozottak 2,5-3%-a), a többiek azt 60%-ban vették igénybe (a 85-90%-os olvasói létszámból). Egyre növekedett azok részaránya, akik a magukkal hozott könyvön, vagy a kézikönyvtár állományán túl nem igényeltek raktári köteteket. A különgyűjteményekben használt dokumentumok száma jószerével megduplázódott (450 000-ről 1 000 000 közelébe emelkedett), amiből különösen a Kézirattár és a Plakát és kisnyomtatványtár mennyisége számottevő (1989-ben a 800 000-ből 660 000, 1990-ben az 1 020 000-ból 980 000). A Plakát- és kisnyomtatványtárban 1990-ben egyes kutatók szociológiai vizsgálatot végeztek a gyászjelentés-gyűjteményben. Ennek tudható be, hogy a korábban 300 000 körüli használat közel 650 000-re ugrott fel. A teljesítmény nagyságrendjét ismertető alapszámok közlése után nem lehet eltekinteni egy olyan jelenségtől, amely az adatok mögött húzódik meg, és egyértelműen aggasztó: Abból kell kiindulnunk, hogy a magyar nemzeti könyvtár elsősorban a tudományos kutatást szolgálja, de természetesen - ha esetleg korlátok közé szorítva is, minden állampolgár igényét igyekszik kielégíteni. így örömmel fogadja az egyetemi 43