AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bellágh Rózsa: Szerencsi Nagy István, a Magyar Athenas folytatója

b. Tristitiae causam si quis cognoscere [quaerit] velit Ostendi solem postulat ille sibi. Ovid. [A' ki keservem' okát tudakozza, az áztat akarja, Néki mutatná ott a' napot egy valaki. = Ovidius Naso, Publius Szomorú verseinek öt könyve. Ford. Irmesi Homonnay Imre. Pest 1825. V. Könyv. V. Keserv. 7-8 Verssor.] c. Az az, leg-erössebb és közép idejében hólt meg Sz[erencsi] N[agy] IJstván], d. Az Alces nevű állatról az iratik, hogy mikor alszik-is, fenn-áll, valamely fához támaszkodva, és ha egyszer leesik, soha fel-nem kelhet. Corruet nunquam refurget. e. Hasonlittatik 1. Tsatomához, mert e' másnak viszi a' vizet, és magának semmit nem hagy. 2. Selyemhez, mivel a' selyembogár másoknak selymet, magának koporsót szö. 3. Lámpáshoz vagy gyertyához, mely másoknak világol, és maga el-emésztödik. 4. Szántó-vashoz, mely a' sok szántás miatt el- vásik. f. A' hamuról ezt mondják a' Deákok: Cinis est, sed ignis fűit; most hamu, de tüz volt valaha. g. Forró nyavalyában /in acuto morbo/ hólt-meg, a' mint hallottam. h. A' tüz természete-szerint fel-felé igyekszik. Fiammá nunquam deorsum. i. A Páváról e' mondatik: Vanum post habet orbem; a' fényes-bogárnak pedig fényessége van a' setétben. k. Mint a' fa, ha megrothad-is világoskodik. 1. A' Lucida nevű madárról azt mondják, hogy nappal énekel, és éjtszaka világoskodik. m. Littera suffusas quod habet maculosa lituras, Laesit opus lacrymus ipse Poéta suum. [Vagy ha betűm el fent, 's motskokra talál szemed ebben, A' Vers-irónak könnye csepegte be azt. = Ovidius Naso, Publius Szomorú Verseinek öt könyve. Ford. Irmesi Homonnay Imre. Pest 1825. II. Könyv. I. Keserv. 15-16. Verssor.] 430