AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bellágh Rózsa: Szerencsi Nagy István, a Magyar Athenas folytatója

Néhai Tiszteletes] T[udós] Szerentsi Nagy István Ur' halálán tűnődik egy jó Barátja [Pálóczi] H[orváthJ Á[dámH ' Mit kereszsz? Oh Halál! a' Nagy Udvarában, Mit kereszsz, egy Tudós' tanuló-házában? A' mikre ö reményt gyújtott a Hazában, Holl kerssük majd-fel temető Sírjában? A' fáradthatlan kezet megkötötted; Serény ujja közül a' tollat kivetted, Még élte' közepét érni sem engedted, Égre méltó szivét már földbe temetted. De mit-is keresel bús Kurir! én nálam? Vajha hired, költött hir volna, vagy álom, Ugy tetszik engem-is reszkettet halálom, Hogy Barátim' számát tsorbúlni találom. Boldog egygyügyüseg, 's nem mese, mely régen, Meg-lesvén a' madár' repülést az égen, Igazat épített egy kis jelenségen, És sokszor vala-is, nyert a reménységen. Hogy ne lettek volna jó jövendölések? Azok az eleven-madár-repülések, Holott a' hólt tollban-is vágynak érzések 'S az érzéketlenben igaz jelentések. Vagy talán az igaz barátok' hűsége Olly nagy, és annyira terjed erőssége; Hogy, ha ez, amahoz vonszó lángal ége, Meszsze földekre-is van érzékenysége. Én ez esztendőnek mindjárt kezdetében Fel-irám Barátim' neveit rendében: A' kikkel éltemnek múlt esztendejében Múzsám levelezni szokott jó kedvében. Elmém majd minden Név után kételkedett, Tán emlékezetem változást szenvedett: Érzéketlen tollam el-hagyott Tégedet, 'S tsak-nem el-felejtém Jó Nagyom! Nevedet. Fel-irám leg-utól még-is szégyenemre: 'S mikor tegnap-elött ebbeli vétkemre Emlékezem - nagyobb keserűségemre A' Kurir, egy Könyvet gördítve szememre. Meg-holt hát! - és leg-jobb korban véget ére, 'S én nem borúihatnék hidegült testére. Nem - de oh el megyek felkeresésére, 426