AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Bellágh Rózsa: Szerencsi Nagy István, a Magyar Athenas folytatója

elösegélleni méltóztasson ... azt kéri a' Tiszt[eletes] Ur ..., hogy az észre vett és megjegyzett hibáknak megjobbitásokról, az elmaradtaknak beiktatásokról méltóztassanak ... tudósításokat küldeni." Művének céljáról maga Szerencsi Nagy István ír a Magyar Músa 1787. január 27-i számában: "Én nevemet alább leirt Szerentsi Nagy István a N[agy] Győri Ref[ormátus] Sz[ent] Ekklésia' mostani Lelki Tanítója, mind elmebéli, mind pedig egyéb külső tehetségemet arra szántam, hogy édes M[agyar] Nemzetemnek sok egyéb Virtussaival keresett ditsösségét a' Tudományokban való öregbedésével is szaporítsam. Erre nézve sok érdemes Tudós Eleinknek 's a' még most élőknek is Közhaszonra szolgálható Kézírásokat, nevezetesen a' Magyar Nyelvnek gyarapítása 's virágzó állapotra hozása végett, az azon lévőket, melyeket az időknek mostohasága és a' közönségessé tételre való tehetetlenség a' molyoknak és férgeknek eledeleivé tenni akart, felkeressem, megvisgáljam, és ha érdemesnek találom arra, közönségessé tegyem..." Szerencsi ugyanazokért a célokért fáradozott, mint Bod Péter húsz évvel korábban a Magyar Athenasszal: - a nemzet megújhodásának szolgálata, - anyanyelv művelése, - tudós-elődök műveinek átmentése az utókorra. Terve szerint nemcsak azok a literátorok kerültek volna be a műbe, akik valamilyen munkát megírtak vagy kiadtak, hanem azok is, akik sokat tettek a tudományok előmozdítására. Művében a tolerancia eszméjét kívánta érvényesíteni: "... És minthogy ebben a' Városban nem lészen Nemzetre és Vallásra való tekintet, hanem tökélletes Tolerantia leszen, nem fognak hát irtózni ennek Polgárai közzé, béirattatni akármellyik Nemzetből és Vallásból való értelmes Tudós Urak." Céljának megvalósítása érdekében levelezett irodalompártoló lelkésztársaival: Benkő Józseffel, Keresztesi Józseffel stb. Ráday I. Gedeon, a mindenkori pártfogó, ezalkalommal is megígérte, hogy könyveinek katalógusát és jegyzeteit rendelkezésre bocsátja. A mű megszerkesztésében Ráday tanácsát kérte az 1787. augusztus 24-i levelében: "... De mivel N[agy] Tiszt[eletű] Bod Péter Uram is sokakban hibázott, sokakat esméretlen lévén előtte, kihagyott, jónak tartanám, mind egy kis nagyobbitással, mind pedig a ki-hagyottaknak hozzá-adásával kibocsátani. Ebben a N[agy] s[á]god bölcs tanátsával akarok élni. Nállam is vágynak ollyan régi M[agyar] Könyvek a' mellyekről nem tsak Tiszteletes] Bod Uram, hanem Pater Horányi is halgát, mint p. o. Pálházi Gontz Miklós a Győri Militzia Prédikátorának és az Aug[ustana] Confession levőknek a Dunán innenvaló super in tendensének Pataházi Prédikátornak a Christusnak vég Vatsorájáról való írása, stb., melly adatott ki 1612-ben, s mások is. A könyvet nem akarnám nagyra nevelni, hogy mindenek szerezhetnék meg és ez okból a P[ater] Horányi Memoria Hungarorumból a mik az Athenasba meg nintsenek, tsak azokat tenném belé, mellyek megérdemlenék, és röviden azokat is. Méltóztassék ebben Nagyságod kiterjedett széles tudománya szerint engemet bölts tanátsal oktatni és az ollyan observatioit mellyek erre valók, velem kegyesen közleni alázatosan instálom." 421