AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Bibliográfiai adalékok az esztergomi breviárium Mohács előtt nyomtatott kiadásairól

négy levelenként, csupán az elején és a végén tapasztalható némi rendellenesség. A második "Z"-t négy helyett nem kevesebbszer, mint kilencszer írták le, majd ez a fajta bejegyzés megszűnik. Az elején a kézírással 1. számmal jelölt levél alján a "B" betű olvasható, amit ráadásul csak két további társa követ. Ebből arra lehet következtetni, hogy előtte öt levél jelölésére került sor, amelyek közül négy az "A" és egy a "B" megjelölést kapta. De ahogy a vége rendellenes, úgy nem zárható ki, hogy a mai kötet elejéről sem csak öt levél hiányzik, hiszen a kalendáriumnak ennél bizonyosan nagyobb helyigénye volt. Nem vüágos, hogy ez a négyszeres betűkkel történő jelölés mire is szolgált, mert az nem igazodik sem a nyomtatvány füzetbeosztásához, sem annak szövegéhez. Szinte valószínűtlennek tűnt az az ajánlat, amelyet 1980-ban a bécsi Gilhofercég tett az Országos Széchényi Könyvtárnak, amikor is vételre kínálta az esztergomi breviárium egy korábbról teljességgel ismeretlen kiadásának tökéletesen ép példányát. A könyvtár - a növedéki napló tanúsága szerint - nem kis anyagi áldozattal (hat számjegyű forintösszegért) meg is vásárolta a budai Joannes Paep kiadó által 1502-ben megjelentetett kiadást.

4 a A két kötetből álló munkát külföldön igen alaposan ismertette Soltész Zoltánné. így a németül napvüágot látott cikknek csupán a lényegét kell összefoglalni e helyen a hazai szakirodalom számára. A kiadványon fel nem tüntetett nyomdászt Soltészné - a felhasznált nyomdai anyag alapján - Joannes Emericus, velencei tipográfus személyében határozta meg. Ez minden tekintetben pontosan egybevág az esztergomi misekönyvnek ezzel párhuzamosan ugyancsak 1502-ben és szintén Paep által ugyanennél a nyomdásznál készített kiadásával. Ez azért is fontos, mert a most előkerült breviárium keltezése - 1502. április 4. - egyértelmű, viszont a misekönyvé problematikus, mert az mind 1500. III. 31., mind 1502. IV. 1-jeként értelmezhető. Az 1502. évi breviárium napvilágra kerülése az 1502. évi datálás mellett szól. A nyolcadrét két hasábban piros/fekete nyomással készített kiadás terjedelmének sommás leírása: (8), LXVIII, CLXXVT (4) CLXXVII-CCCLX (recte 352), (40) • n8 8.8 8 8 4 » 8 -»^8 8 8 • 52 lev. = [] , a -h , a -y , + , A -Y , aa -ee lev. Miután Soltészné leírása szinte minden részletre kiterjed, így csupán néhány nem túlságosan fontos - kiegészítést lehet tenni. A legérdekesebbnek a példány eredeti kötése tűnik. Ez ugyanis - az általános gyakorlattól eltérően - nem bőrrel borított fatáblák közé, hanem egyszerű, vastagabb kartonba fogja a kiadványt két darabban. Feltehető, hogy ez az igénytelenebb és így szükségszerűen olcsóbb megoldás akkoriban használatos lehetett ugyan, de az ilyen példányok szinte kivétel nélkül elpusztultak, vagy utóbb más anyagba kötötték be. Mindkét gerincen öt-öt helyen fűzték fel a köteteket, amelyek közül a középső hármat vékony bőrcsíkokra erősítették, amelyekkel azután átszúrták a kartonból készült kötést, ezzel erősítve 338