AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Bibliográfiai adalékok az esztergomi breviárium Mohács előtt nyomtatott kiadásairól

Ez a törekvés arra látszott utalni, hogy az egész kötetet mégis ugyanabban a műhelyben állították elő. A 15. században nyomtatott breviáriumok pontos katalógusa már megjelent a Gesamtkatalog der Wiegendruckeban (GW), így némi keresgélés után rá lehetett találni egy kiadványon belül laponként pontosan e két sorszámú analógiára: Breviárium Havelbergense 1492-ből és Breviárium Cracoviense 1498-ból. Mindkettő Georg Stuchs nürnbergi műhelyében készült, annak a szakirodalomban 12., 13. és 14. számokkal jelzett típusaival. Szemügyre véve a gyulafehérvári kötet mikrofümjét, a nyomtatvány előállításához felhasznált tipográfiai anyag az alábbiak szerint volt azonosítható. A korai breviáriumok szövegét általában nem csupán két különböző színnel (piros és fekete), de két különböző méretű betűvel is nyomtatták. A "de tempore" és a "de Sanctis" részben a nagyobbik az említett officina 13, míg a kisebbik annak 14. típusa. A zsoltárokat tartalmazó első részben a nagyobbik betűk Stuchs 12. sorozatából valók, ugyanitt a kisebbik betűk pedig már említett 13.-ból. Ez utóbbi egy kiadványon belül tehát két különböző betűtestre öntve fordul elő: a zsoltároknál a kisebbik típusként 84 mm, a kötet további részében a nagyobbik betűként 72 mm méretben húsz soronként. Az említett szövegtípusokon kívül ugyancsak öntött, a szövegkezdésre szolgáló, keret nélküli kiemelő betűk - úgynevezett lombardok is találhatók a breviáriumban három különböző méretben. A kicsiny egy, a közepes két, a nagy négy szövegsorban fér el: méretük 4, 8, ill. 16 mm. Ezek is mind is33 méretesek Stuchs nürnbergi műhelyéből. Mindent összefoglalva, a most vizsgált csonka esztergomi breviárium kétségtelenül Stuchs nyomdájában készült. A nürnbergi nyomdász 1484-től szinte folyamatosan állított elő breviáriumokat a különböző egyházmegyék számára. A 15. századból eddig nem kevesebb, mint 17 kiadása volt ismeretes, amelyek közül időrenda 12. 1492-1498, a 13. A 14. típus használata a ben a legkorábbi éppen a fólió formátumban készült esztergomi. Nyolcadrét alakban csak a küencvenes években nyomott Stuchs breviáriumot. A most ismertetésre kerülő kiadásban alkalmazott betűtípusok közül 1490-1499 és a 14. 1490-1499 között látható ezekben f r 35 16. szazadból már egyáltalában nem ismeretes, így a datáláshoz az 1492-1498 közötti időkör vehető számításba a gyulafehérvári kötet esetében. Mindez jól egybevág a nürnbergi tipográfus már említett két másik breviáriumával, amelyet pontosan ugyanezzel a nyomdai anyaggal állított elő 1492-ben, ill. 1498-ban. A nyomtatás időpontjának eldöntéséhez figyelembe vehető a budai kiadóknak az a gyakorlata, amelynek során nemegyszer párhuzamosan rendelték meg 335