AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

sem megfelelő személyzet. A rendezetlen állományban rövid idő alatt rendet kellett teremteni s ennek megvalósítására egy korabeli, már bevált és létező rendszer átvétele bizonyult a legcélravezetőbbnek. A könyvtár használható és működőképes lett a müncheni szakrendszerrel s bár nem egészen testére szabott volt ez a ruha, állománya idővel kitöltötte az eleinte hézagos szakokat is. Minden nemzeti nyelvű irodalom ugyanis előbb-utóbb létrehozza a tudományok egyetemességét a maga nyelvén is s ekkor már könyvtári rendszerezése nem kell különbözzék egy univerzális könyvtár rendezési elveitől. Míg Schönherr Gyula 1894-ben még a berlini udvari könyvtár saját kidolgozású szakrendszerét csodálta meg, a Széchényi Könyvtár egy másik fiatal munkatársa, Esztegár László 1896-ban a Magyar Könyvszemlében már az előző évi brüsszeli nemzetközi bibliográfiai konferenciáról számolt be, ahol a decimális rendszert ismertették. Ezután még négy évtizednek kellett eltelnie, amíg a Széchényi Könyvtár a müncheni szakrendszert egy másik egyetemes rendszerrel, az Egyetemes Tizedes Osztályozással cserélte fel. E rendszer bevezetésénél már fel sem merült, hogy annak alkalmazása a könyvtár hungarika jellegét "letörölné", vagy akárcsak megkérdőjelezné. A müncheni szakrendszer hatása a hazai könyvtárrendezési mozgalmakra A Nemzeti Múzeum Könyvtárának rendezését a hazai értelmiségi rétegek élénk figyelemmel kísérték. Mozgósító hatással volt a rendezetlen állományú gyűjtemények kezelőire is. A példa nyomán számos fővárosi és vidéki könyvtáros határozta el a gondjaira bizott gyűjtemény újjárendezését, nyilvántartásainak korszerűsítését. E folyamatot Barna Ferdinánd minden lehetséges eszközzel támogatta: könyvtárosi utánpótlást nevelt a keze alatt dolgozó napidíjasokból, a Széchényi Könyvtár rendezési tervét számos intézmények kikölcsönözte, a budapesti Nemzeti Casino könyvtárának rendbehozatalát ő maga vállalta el. A Magyar Könyvszemlében megjelenő cikkeiben részletes leírást adott a Széchényi Könyvtár újjárendezéséről, leközölte a müncheni szakrendszert és összefoglalta a legfontosabb címleírási szabályokat. Határozott törekvése volt a hazai címleírási gyakorlat egységesítése. "Nem akarom azt mondani, hogy a címlapoknak rovatokkal való ellátása múlhatatlanul szükséges - írja a Széchényi Könyvtárban használt rovatolt címlapokról - de azt igenis mondom, hogy a leírás szabályai ugyanazok." "Hazai könyvtáraink rendezése" c. cikkében felhívta a figyelmet a kisebb könyvtárakat fenyegető széthullásra s ennek megakadályozása érdekében felszólított mindenkit: "Mentsük meg tehát azt, ami még megmenthető, ez főleg s legelsősorban a rendezés által eszközölhető." E cikkében felsorolta azokat a könyvtárakat, amelyek rendezésénél felhasználták a Széchényi Könyvtár tapasztalatait, vagy legalábbis a müncheni szakrendszer részletes leírását kikölcsönözték. (Budapesti Nemzeti Casino könyvtára, Országgyűlési Könyvtár, a váci és a győri püspöki könyvtárak, a pannonhalmi apátsági és a kalocsai érseki könyvtárak, a budapesti szervita kolostor, a budapesti és debreceni református kollégium, ill. főiskola könyvtárai, a fiumei gimnázium és 266