AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

míg Mátray már csatát vesztve folytatta utóvédharcait. Ennek ellenére az utolsó percig is becsületesen szolgálta az intézményt, a számára életfeltételt jelentő könyvtárat. A feldolgozás számszerű részeredményeiről az első időszakban pontosan tájékoztatott a hazai sajtó. A közvélemény felfokozott várakozása érthető volt: korábban a könyvtár rendezetlensége, az állomány feldolgozatlansága rengeteg panaszra adott okot s most végre az új vezetés a nagyarányú könyvtár-rendezés munkálatairól adhatott végre híradást. Elsőként a Pesti Napló közölte március 11-én, hogy január 9-től február végéig "2 883 mű lajstromoztatott és a fönálló 112 tudományszakban osztályoztatott." A Fővárosi Lapok május 13-án jelenti, hogy április végéig már 10 193 művet lajstromoztak. Júniusban 3 663, augusztusban 3 525, szeptemberben 4 881, októberben 4778 művet dolgoztak fel s december végéig a feldolgozott művek száma 38 348-ra emelkedett. Havi 24 munkanappal számolva ez kb. napi 133 mű katalogizálását és osztályozását jelenti. A bizakodó jelentések a Fővárosi Lapokban 1870-ben is folytatódtak. Június 11-én megírák, hogy "A múzeum Széchényi-könyvtára már majd egészen lajstromozva van (májusban 3 390 művet osztályoztak), s most már csak a legújabb szerzeményű néhány száz könyvet kell pótlólag fölvenni." A jelentések ezután elmaradnak s négy (!) évvel később, a Fővárosi Lapok 1874. évi, október 7-i számában ezt olvassuk: "Pulszky Ferenc ...ígéri, hogy a könyvtár lajstromozása hamarosan befejeződik..." A munka tehát a közölt nagyszerű eredmények után hirtelen lefékeződött, legalábbis ez derül ki a nyilvánossággal közölt adatokból. A dolog azonban nem volt ilyen egyszerű. A jelentésekkel ellentétben 1870 közepére még nem a teljes állománnyal, hanem csak az 1869 előtt még fel nem dolgozott könywekkel készültek el (Illésházy-, Horvát-, Jankovich-féle könyvtárak és más kisebb gyűjtemények). A minisztérium ekkor adott ki utasítást a Mátray Gábor által már egyszer feldolgozott állomány (a Széchényi-féle hungarika-könyvtár és a segéd-könytár), valamint az addig felhalmozódott új szerzemények munkába vételére és az olvasóterem bezárására. Alig egy hét múlva azonban a főhatóság kénytelen volt rendelkezését visszavonni, mivel kiderült, hogy az addig elkészült rész feldolgozása sincs tulajdonképpen befejezve. Megtörtént ugyanis a "lajstromozás" (címleírás, osztályozás), de a szakrepertóriumok készítése elmaradt. Az újabb utasítás értelmében tehát most a szakrepertóriumok elkészítésének kellett nekilátni s a régibb rendezésű részhez csak ennek elvégzése után lehetett hozzáfogni. A szakrepertóriumok kb. 1871. márciusára készültek el. Újabb egy év múlva jelentette Barna Ferdinánd, hogy 1872. áprilisig a feldolgozott művek száma 49 174, a kötetszám 78 452. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra a munkatöbbletre, amit a különböző eredetű magánkönyvtárak egyesítése során előkerült duplum-példányok nagy száma okozott. Véleménye szerint a többespéldányok száma elérheti a teljes készlet egyharmadát is. Ez az oka, hogy "az itteni könyvtárrendezésnél a másodpéldányok fölvétele és világosságban tartása csaknem oly fontosságura nőtte ki magát, mint maga az alapkönyvtár rendezés végrehajtása." Későbbi jelentésekből tudjuk, hogy a többlespéldányok száma végül 18 414 kötet lett. 256