AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

Rómer Flóris, Henszlmann Imre, Ürményi József mellett - maga Pulszky is szerepelt már 1865-ben.

51 Pulszky Ferenccel (1814-1897) a reformkori nagy nemzedék egyik utolsó tagja jutott végre méltó pozícióba. Az ő széleskörű műveltsége, európai horizontú tájékozottsága, lendületes aktivitása garanciát jelentettek arra, hogy a Nemzeti Múzeum kikerül eddigi kisszerűségéből s a patriarchális viszonyokat egy korszerűen fejlesztett tudományos intézet váltja fel. A minisztérium részéről Eötvös József folyamatosan figyelemmel kísérte a könyvtárban folyó munkát: "E rendezés - írja a Magyar Könyvszemle 1889-ben Eötvös Józsefnek nagyon szívén feküdt, ki a rendezési munkálatok haladásáról többször személyesen győződött meg." Korai halála - 1871. február 2-án - megakadályozta, hogy a munka befejezését megérhesse. A könyvtárrendezési munkálatokban Villecz Kamill mint kirendelt miniszteri biztos működött közre. A rendezés negyedik évében azonban hivataláról leköszönt s ezután a minisztérium a felügyeleti teendők ellátásával is Barna Ferdinándot bízta meg, aki ezt két évig végezte. Villecz Kamill működéséről nincsen adatunk, szerepe nyilvánvalóan adminisztratív jellegű volt. Annál inkább meg kell emlékezünk Hegedűs Candid Lajos miniszteri osztálytanácsosról, aki a könyvtár-rendezés ügyének érdemi irányitója volt s akiről Barna Ferdinánd azt írta, hogy a Nemzeti Múzeumban a reformok "az ő erélyes közreműködésével, nem kis akadályok leküzdése után" kezdődtek meg és "úgyszólván szemeláttára s közvetlen befolyásával" hajtattak végre. Pulszky Ferencnek róla írt nekrológja plasztikusan festi le ezt a sokoldalú férfit, akihez hasonlók - írja Pulszky - az előző nemzedékben "nem voltak ritkák s anélkül, hogy őket szakembereknek nevezhetnők, általános mívelődésök következtében képesek voltak a legkülönbözőbb szakokban sikerrel működni." Hegedűs Candid Lajos kiváló teljesítményt nyújtott mind Eötvös, mind Trefort minisztersége alatt, s bár "a világ az érdemet a miniszternek tulajdonítja írja Pulszky - kinek minden esetre legnagyobb érdeme, ha sikerül neki magát ily férfiakkal körülvenni, kik képesek eszméit felfogni s részletesen kidolgozni." A korszak kulturális életében -elsősorban a közgyűjtemények fejlesztése és a műemlékvédelem területén - Hegedűs munkássága valóban meghatározó jellegű volt. O "vette szívére a Nemzeti Múzeum és galléria ügyét" - folytatja Pulszky-s "mulatságnak tekintette, ha a Nemzeti Múzeum s könyvtár ügyeivel foglalkozhatott, gyakran látogatta meg ezen intézeteket s melegen érdeklődött kifejlesztésük iránt; de el is búsult, ha az azokra szánt s a költségvetésjavaslatba előirányzott nem nagy összegeket a pénzügyi minisztériumban oly férfiak törölgették, kiknek művészetről, tudományról s annak befolyásáról az életre s a nemzet művelődésére semmi fogalmuk sincs, csupán takarékossági szempontból a logika ellenére is törölgették és redukáltatták, de azért mégis időről-időre történt némi haladás..." Pulszky végül felvillantja a magánosan, család nélkül élő férfi képét, aki esténként otthonában bibliofil szenvedélyének, bibliográfiai kedvteléseinek áldoz s még a késő esti órákban is az általa felügyelt művelődési intézmények munkatársait fogadja hivatalos ügyekben. Hegedűs Candid Lajos kétségkívül hivatásának és munkájának megszál252