AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

az elérendő eredménnyel, és azon időveszteséggel szemben, melyet a nemzetnek, és a tudományosságnak eddig eltürniök kellett. Elvégre is ténnyé váland a 66 éves pangásnak véget szakító rendezési eszme, s az idétlen halmazból szerves testté átalakított s úgy szólván új életre ébresztett Széchényi országos könyvtár fennen hirdetendi nagylelkű alapítója, és nemzetségének dicsőségét." Levelét tájékoztatásul s azon szándékkal küldte el, hogy a benne foglaltaknak a Széchényi család irattárában is nyoma legyen - fejeződik be Eötvösnek Széchényi Pálhoz intézett levele. A müncheni szakrendszer helyi átdolgozása Az eredeti müncheni szakrendszer a tudományok összességét 12 főosztályba s ezen belül 182 szakba sorolta. A főosztályok az alábbiak voltak: I. Encyclopaedia VII. Philosophia II. Philologia VIII. Aesthetica III. História IX. Politica ÍV. Mathematica X. Medicina V. Physica XI. Jurisprudentia VT. Anthropologia XH. Theologia Egy-egy főosztályon belül a szakok száma meglehetősen egyenlőtlenül oszlott meg: a legkevesebb volt a 3, a legtöbb a 41. A leginkább kidolgozott főosztály a História és a Theologia voltak, az elsőben 41, az utóbbiban 38 szak volt. A 19. század eleji viszonyokat tükrözi, hogy a 182 szakból mindössze 14 jutott a természettudományokra, két főosztály: a Mathematica és a Physica között megosztva. Tulajdonképpen idesorolhatjuk még az orvostudományok főosztályát is. (Medicina), mely 8 szakból állt. Meglehetősen részletesen volt még kidolgozva a Philogia főosztálya (18 szakkal), amely a nyelvészeten kívül a görög-római klasszikusokat is magában foglalta, valamint a jogtudomány (Jurisprudentia), mely 16 szakra oszlott. Ezek az arányok megfelelnek a tudományok korabeli fejlettségi szintjének, más könyvtári szakrendszerek sem juttattak ekkor nagyobb teret a természettudományoknak. Barna Ferdinánd feladata a szakok számának csökkentése volt, ezt összevonásokkal érte el. Magától értetődik, hogy azokban a főosztályokban csökkentett erőteljesebben, amelyek a legtöbb szakkal rendelkeztek, így a teológia szakjainak száma 21-el, a történettudományé 18-al, a jogtudományé 10-el lett kevesebb. Barna Ferdinánd összevonásai logikusak, értelemszerűen alkalmazkodnak a magyar viszonyokhoz, ül. a Széchényi Könyvtárban meglévő állományhoz. Néhány példa a történettudomány területéről: a Genealógia és a Heraldica szakot közös szakba vonta össze, a Chronica szakot megszüntette és anyagát a megfelelő történeti szakokba osztotta. Franciaországnak négy helyett egy szakot biztosított, hasonlóképpen 245