AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

Az utasítás szerint "Magyarország alatt értendő mindenkor Erdély, Horvát, Tót és Dalmátország is", vagyis az országhatárok megszabta területi elv érvényesült, azaz a Magyar Szent Korona valamennyi országa, ideértve a középkorban hozzánk tartozó Dalmáciát is. Azok a müvek, amelyek nem kizárólag Magyarországra vonatkoznak, hanem kiterjednek az egész ausztriai birodalomra, csak abban az esetben tekinthetők hungarikáknak, ha erre a könyv címlapja is utal. Mindebből világosan kitűnik, hogy a hungarikákat valóban igen szűken értelmezték: tulajdonképpen csak a történeti és jogi vonatkozású művekre. A Hung. h. Magyarország történetét, a Hung.e. Magyarország egyháztörténetét, a Hung.j. a magyarországi jogtudományt, a Hung.l. a tudomány, az irodalom és a művészetek hazai történetét, valamint ezek intézményeinek magyarországi történetét jelentette. Sem a magyar szépirodalom, de még a magyar nyelvészet sem tartozott a kiemelt hungarika-szakokba, mindkettő a maga tudományszakjába került, bár külön alszakba. Az Aesthetica egyik alszaka volt a "Poetae et Oratores hungarici", P.O. hung, jelzettel, vagyis a magyar szépirodalom; a Philologia egyik alszaka a "Linguae hung, et affines" L. hung jelzettel, vagyis a magyar és rokonnyelvű népek nyelvészete. Nem ismerték el a szerzői hungarikum fogalmát sem: ".. .nem szükségképp Hungaricum mindaz, amit magyar szerző írt; így például nyelvészeti dolgozatok kivétel nélkül a II. főosztályba (Phüologia) tartoznak, habár magyar szerző által írattak, sőt ha a magyar nyelvre vonatkoznak is." Ezt megerősíti a következő magyarázat: "Kivétel alá esnek némely tárgyak, melyek célszerűbben állíttathatnak fel illető szakukban, p.o. politicai hírlapok, magyar nyelvészet, magyar szépirodalom; stb. mivelhogy oly túltengést idéznének elő a Hungaricákban, hogy a tudomány szakok szerinti felállítás illusoriussá válhatnék, mert a Hungaricák voltaképpen tudomány szakot nem képeznek." (Kiemelés tőlem) Itt érhetjük tetten azt az ellentmondást, amit egy egyetemes gyűjtőkörű könyvtárra kidolgozott szakrendszernek egy speciálisan nemzeti gyűjteményre való alkalmazása eleve magában hordott: ha következetesen alkalmazzák, szétfeszíti a szakrendszer kereteit s a csoportosítás aránytalanná válik, ha a patriotika fogalmát szűkítik le, nem jön létre az egységes nemzeti gyűjtemény. Itt az utóbbi módot választották, az egység megteremtését a később elkészítendő szakkatalógusra bizva: "Rendszeres catalogus készítésénél azonban, mely műtét a Hungaricákon fog megkezdetni, 'magyar' és 'Magyarország' alatt fog felvétethetni mindaz, ami a tudomány szakok szerinti feállításnál maga szakába soroztatott." Más kérdés, hogy ennek a szakkatalógusnak elkészítésére soha nem került sor. A hungarikák kezelésére vonatkozó melléklet a továbbiakban részletesen felsorolja, hogy milyen tárgyú műveket kell az egyes "Hungarica" osztályokba sorolni. (Csak érdekességként jegyezzük fel, hogy a Hung. 1. osztályának 9. pontja: A Magyar Nemzeti Múzeum ügyei.) 3. A könyvek szakrepertóriumba való bevezetése és a polcon való végleges felállítása jelentették a feldolgozó munka befejező fázisát. Az eddig ideiglenes számsorba rendezett könyveket most kellett szakok szerint szétválogatni. Ez a művelet a 242