AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

beosztottainak feladatait, munkakörét, panaszkodott a személyzet elégtelenségére, a gyakori hiányzásokra, a váratlan és rendkívüli feladatokra, minek következtében a feldolgozás befejezésének határidejét nem lehet, de nem is célszerű meghatározni. A továbbiakban Mátray kijelölte az elvégzendő feladatokat és azok sorrendjét: 1. a rendelkezésre álló pénzt mindenekelőtt az üres termek bebútorozására kell fordítani, hogy az állomány szakszerűen felállítható legyen; 2. amíg ez elkészül, segéderőket máris fel lehet venni (segédőrt, írnokot, szolgát) egyéb állományrészek feldolgozására és a számos írásbeli (másolási) feladat elvégzésére. 3. a könyvek felállítása után olyan munkaerők felvétele szükséges, akik a könyvek szakszerű feldolgozását elvégezni képesek. "Ez volna az összeírás logikai rendje, - írja Mátray és csak ily módon felelhetnénk meg mielőbb a közvárakozásnak. E logikai rendnek nem követése okozta eddig is a hátramaradást. E rendet mellőzte mind a 10 év előtt kiküldött cs. kir. helytartósági, mind a 3 év előtti országos bizottmány, s nekünk, mint hű és engedelmes tisztviselőknek sok írás és értesítésünk dacára, s meggyőződésünk ellen kelle a Lectoriumot fölnyitni mielőtt az egész könyvtár tökélyesen rendezve volt; továbbá az összeírást siettetni úgy, amint lehetett, nem pedig úgy, miként kellett volna;" Mátray tehát a felülről jött s kétségkívül nem mindig szakszerű utasításokat teszi részben felelőssé azért, hogy a könyvtár állományának feldolgozása nem a kívánt mértékben haladt előre. "Innen következtek az elégedetlenségnek nyilvános hírlapokban nyUatkozatai - folytatta Mátray - s ennek folytán felsőbb helyeken is a gyanú, mintha mi hivatalnokok volnánk mindennek okai." Ehhez mindjárt hozzátehetjük: a szükséges tárgyi (pl. bebútorozás) és személyi (létszámkérdés) feltételek hiánya is oka volt a könyvtárban kialakult helyzetnek. Ezután Mátray világosan leszögezte véleményét a könyvtárrendezés gyakorlati megvalósításáról: "mi a szakszerű fölállítás kérdését illeti,... az eddig történt fölállítás és lajstromozás [címleírás, katalogizálás] a 10 év előtt Múzeumunk ügyében működött cs. kir. helytartósági bizottmány beegyezése (sic) s illetőleg rendelete folytán történt; következőleg most már így is kell folytatni; mert a könyveknek szakok szerinti fölosztása 3-szór annyi helyet, 3-szór annyi időt s fáradtságot igényel, mint a mostani rendszer; s tekintvén annak a gyűjtemény használhatóvá tételét a közönségre nézve, majd csak semmi nyomatékkal nem bír, sőt mostani helyiségünk csekély terjedtségét is fontolóra vévén, nemcsak nem ajánlható, hanem nem is alkalmazható, ha akarjuk, hogy az összeírás és lajstromozás minél hamarabb bevégezve legyen." Mátray tehát a raktári rendben a már eddig is alkalmazott bécsi folyószámos rendszert tartotta továbbra is követendőnek s a mellette felhozott érvei meggyőzően bizonyítják a rendszer előnyeit a szakrendi felállítással szemben. A szak szerinti tájékozódást Mátray - csakúgy mint a már idézett Kayser - szakkatalógussal kívánta biztosítani. "Azonban igen kívánatos volna - folytatja előterjesztését - hogy egy 3-ik, vagyis szakszerinti lajstrom [katalógus] is készíttetnék; mi azonban csak a könyvtári tisztviselők szaporodtával lesz könnyen eszközölhető, habár sok időbe s több esztendei munkába kerülend is." Mátray elgondolása tehát egy numerus kurrens szerint rendezett raktár és egy szakszerinti tájékozódást biztosító jó 236