AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

taggá a könyvtárak. Ebben az időben kezd igazán hatni a mintaszerűen szervezett göttingeni egyetemi könyvtár példája is. Göttingenben már az 1780-as években megvalósították az állomány és a katalógusok szerves kapcsolatát, a teljes állománynak többféle katalógusban való tükrözteteset, az egyetem és könyvtára szoros tudományos együttműködését. Európa-szerte nagy katalógus-készítési vállalkozások indulnak: a bécsi udvari könyvtárban a már említett Ernst Birk erélyes vezetése alatt készül a betűrendes katalógus, Münchenben a könyvek feldolgozása után 23 évi munkával létrehozzák a kéziratok katalógusát, amelyet később, 1858 és 1881 között nyomtatásban is kiadtak. A szakkatalógus-készítés terén a berlini Királyi Könyvtár (Königliche Bibliothek zu Berlin) teljesítménye vált ki általános elismerést; igaz, az 1845-ben elkezdett katalógust csak 188l-re sikerült befejezniük. Egymás után jelennek meg a könyvek osztályozását segítő szakrendszerek, melyeket egyrészt a gyakorlatiasság, másrészt az egyre finomabb részletezés jellemez. EA Schleiermacher 1852-ben közzétett szakrendszere már 25 főoszály 8 838 szakcsoportját sorolta fel. A raktárakban a könyvek szakcsoportok szerinti felállítását továbbra is megtartják, sőt dogmaként tisztelik. Az előző századok örökségét, a régi típusú, helyhez kötött (szekrényhez, polchoz kötött) raktári rendet most a szakrendi elhelyezés szekrénytől, polctól nem függő rendje váltja fel. Ez a rendszer viszont az újabb gyarapodásoknak a megfelelő szakcsoportokba való beosztása révén a könyvek állandó átcsoportosítását, a raktárak szinte folyamatos mozgatását eredményezi. A korszak végén már jelentkeznek a befulladás jelei: Münchenben a helyrajzi napló köteteit újra kell írni, mivel a sok "beékelés" miatt használhatatlanokká váltak. Ennek ellenére a könyvtár igazgatója még 1871-ben is ezt a módszert ajánlotta a karlsruhei könyvtárnak. A korszak ismertebb német könyvtártani kézikönyvei is a szakrendi felállítást teszik a raktározás csaknem kizárólagos rendező elvévé, ezt tekintik szakszerűnek, tudományosnak, alkalmazását többszázezres nagyságrendű könyvtárakban is ajánlják. Igen ritka a mechanikus (egyszerű folyószámos) raktározás: e tekintetben Bécs szinte kivételt képez. Van azonban egy szakmunka, amelyre a mechanikus raktározási rend hívei hivatkozhatnak, A.Ch. Kayser-nek 1790-ben (!) megjelent műve. Ebben a szerző nyíltan kimodta: a könyvek tudományszakok szerinti felállítása csaknem megvalósíthatatlan, de nem is szükséges. Mindegy, hogy a könyv hol áll a raktárban: a tárgyszerinti eligazodást egy jó szakkatalógussal kell biztosítani. E kézenfekvő felismerésre a német könyvtárak többsége csak igen hosszú idő után jutott el. Voltak azonban példák egy közbenső megoldásra is: ennek hivei a szakon belüli rendezés elvéül nem fogadták el a merev müncheni rendszert, amely szigorúan ragaszkodott a szak, méret, szoros betűrend hármas rendjéhez, hanem egy rugalmasabb, a betűrend helyett csupán a beérkezés sorrendjét figyelembevevő rendszert részesítettek előnyben. A fejlődésnek ebből a perspektívájából nézve, a Széchényi Könyvtár lemaradása szembetűnő. A könyvtár azokban az években, amikor Nyugat-Európában a nagytömegű és különböző részekből összeálló, rendezetlen könyvtári állományok feldolgozása volt napirenden, nem kapta meg azokat a személyi és tárgyi feltétele232