AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár újjászervezése 1867-1875. A müncheni szakrendszer bevezetése

nyi-terem berendezése a magyar nők országos gyűjtést szervező akiciójának volt köszönhető. Igaz, hogy ezt más oldalról felesleges fényűzésnek ítélték. A Fővárosi Lapok 1864-ben Xántus Jánost idézte: "Nem lett volna-é jó a hölgyeket is figyelmeztetni, hogy a könyvtár egyetlen egy termének 13 000 Ft-ba kerülő szükségtelen felcicomázása helyett szükségesebbet létesítsenek. Most megvan a cifra bútor, a könyvtár még rendezve sincs." Végül komoly aggodalomra adhatott okot a könyvtár személyzeti helyzete. Mátray Gábor, a könyvtár őre (vezetője) ekkor már hetven éves volt s bár kétségkívül kiválóan ismerte az állományt, amelyet 1837-től még Horvát István, a könyvtár akkori vezetője mellett, majd 1846-tól, mint Horvát István utóda, egy szolga segítségével egymaga gondozott, erői már nem álltak - nem állhattak - arányban a rá háruló feladatokkal. Mátray érdemi segítséget maga mellé csak 1855-től kapott (ezt is csak ideiglenesen és másodnaponként), míg végül 1860-ban betöltötték a segédőri állást (Barna Ferdinánddal) s 1865-ben kapott a könyvtár egy írnoki státust is. A második segédőr csak 1866-ban állt munkába, mikor az olvasótermet megnyitották. Ilyen személyzeti ellátottsággal, egy mintegy 160-170 ezer egységnyi gyűjteménnyel számolva, minden elismerésre méltó volt Mátray Gábor teljesítménye, hiszen a kéziratgyűjteményt teljes egészében, a Széchényi-féle könyvgyűjteménynek pedig több mint a felét ő maga dolgozta fel, ellátva mindenkor a napi teendőket. A könyvtár nagyságrendjével - tekintetbe véve a fel nem dolgozott állományrészeket - még az 1867-es létszám sem volt arányban. Méltánytalanul alacsony volt a személyzet fizetése is és 1868-as feljegyzésében Mátray Gábor ezt szóvá is tette:".. .fizettessenek [a könyvtárosok] tudományos műveltségű egyénhez méltólag; mert p.o. egy mostani segédőrnek évdíja (600 pengőfr.) annyira sem elég, hogy naponként illő vacsorát ehessek, nem hogy még családos ember lehessen: pedig Múzeumunknál még az a kilátása sincs, hogy egy pár év után magasabb évdíjra juthasson, vagy hogy érdemeihez méltó nyugdijt nyerhessen." A Múzeum igazgatója - Mátray Gábor közvetlen felettese - Kubinyi Ágoston volt, aki a könyvtárat illető kérdésekben teljesen Mátrayra hagyatkozott. Kubinyi nem volt szaktudós, hanem természettudományi érdeklődésű, de a humán műveltségben is jártas autodidakta, aki becsülettel megállta helyét a szabadságharcot követő nehéz évtizedekben. A Múzeum érdekében elkötelezett hazafi módjára agitált, szervezett, az intézmény részére adományokat gyűjtött, pénzforrásokat hajtott fel, beadványokat, felterjesztéseket szerkesztett. Pénzszerzés céljából még terménykiállításokat, hangversenyeket is rendezett a Múzeum épületében. Megtette, amit az adott helyzetben megtehetett, de nyilvánvaló volt, hogy az ujabb idők szaktudományi igényeket támasztó követelményeinek már nem felelhetett meg. Kubinyi ekkor már 68 éves s vezetői erélytelenségét, hozzá nem értését a sajtóban, elsősorban a Fővárosi Lapokban évek óta nyütan támadták, távozását várták. "Általában nem foldozgatások kellenének itt [t.i. a Nemzeti Múzeumban], hanem gyökeres javítások. .. .az intézet élén oly férfiú, kiben - a szakértelmen kívül - sok legyen az erély és a munkakedv" - írta a Fővárosi Lapok már 1865-ben. 224