AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1919-1958

geken, a kis "raktárakon" kívül csak a Guszev utcai épület II. emelete és néhány földszinti szobája állt a könyvtár rendelkezésére. A Puskin utca 26. szám alatti épületben csak a Plakát- és Aprónyomtatványtár működött. Miután 1953-ban szinte semmi sem változott, már-már a teljes csődött kellett bejelenteni. A helyhiány szinte elviselhetetlenné vált, a könyvtár 3 munkahelyen dolgozott, és anyagát 7 különböző raktárban tárolta. Új épület építésére, emelésére nincs remény - írta le a főigazgató a Népművelési Minisztérium Könyvtári osztályának tett előterjesztésében, és mivel a következő év elején sor került az utolsó, raktári célra alkalmas helyiségnek vasállványokkal való berendezésére, már a kurrens anyag elhelyezésére sem lesz lehetőség. Ennél is nagyobb gondot okoz a különgyűjtemények anyagának, továbbá a muzeális példányoknak helyhez juttatása, mert az a rendelkezés, amely a Puskin utca 26. sz. alatt működő Történettudományi Intézetet a jelenlegi helyén meghagyja, nem ad módot arra sem, hogy ebben az épületben kapjon a könyvtár helyiségeket. Mindezek alapján Varjas arra kérte a minisztériumot, hogy elsősorban a Múzeum utca 17. számú házat amelyben egy műegyetemi diákszálló kapott helyet - bocsássa az OSZK rendelkezésére, vagy ha erre nincs mód, úgy a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya által igénybe vett Puskin utca 14. szám alatti ingatlanok kiutalását kérte. A minisztérium osztályainak tervbe vett budai összeköltöztetése folytán a két épület megüresedése erre lehetőséget teremt. Hiába ostromolta a könyvtár számos felterjesztéssel felettes hatóságait, hiába győződött meg személyesen a helyzet lehetetlenüléséről a miniszter első helyettese és az illetékes főosztály vezetője, változtatásra nem került sor. Csak Dezsényi Béla, a Hírlaptár vezetője nyilatkozott elégedetten erről az esztendőről, amikor is az új, vasállványos raktárban sikerült a díszteremben összeömlesztve tárolt, majd üzlethelyiségből üzlethelyiségbe vándorolt hírlapokat felállítani. Varjas Béla intézetvezető 1954 januárjában Darvas József minisztert kereste meg feljegyzésével. Leírta, hogy a könyvtár az utóbbi évek folyamán olyan körülmények közé került, hogy "ma már a munkájához felelősséget vállalni azért, hogy milliós értékű nemzeti gyűjteményeink pusztulnak el, és váltak már hosszú idő óta a kutatás számára hozzáférhetetlenné." Az általános helyzetkép felvázolása után Varjas leszögezte, hogy új épület emelése nélkül a könyvtár problámáit nem lehet megoldani, annak elkészültéig viszont a szétszórt könyvtári részlegeket egy pótépületben kellene egyesíteni. Arra számítva, hogy az új Nemzeti Könyvtár 5-6 év múlva lesz beköltözhető, akkora épületre (épületekre) lenne szükség, amely befogadja a különböző üzlet- és raktárhelyiségekben pusztulásra ítélt, mintegy 8 ezer folyóméternyi anyagot, és a rendszeres gyarapodást is. A Múzeum közelében 5 olyan intézmény működik, melyet funkciója egyáltalán nem köt jelenlegi helyéhez. Március 30-án a könyvtár eljuttatta ugyan a minisztériumba "az átdolgozott épülettervet," de a továbbiakban semmi nyoma annak, hogy ehhez bármi reményt is fűztek volna. Az évi jelentés csak a "beígért pótépület" kiutalásának elmaradását regisztrálta. 212