AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1919-1958

Sikerült viszont az 1929 közepe óta önálló múzeumi osztállyá szervezett, Rédey Tivadar vezetése alatt álló Hírlaptárban a vaspolcok számát szaporítani. Ez pár évi gyarapodás elhelyezését tette lehetővé. 1933-ban merült fel az az ötlet, hogy a Nemzeti Könyvtárnak az akkori Fiumei úti (ma Mező Imre úti) OTI-palotatoronyban kellene helyet szorítani. Jakubovich helyes érveléssel bizonyította be, hogy e torony technikai, tűzvédelmi, biztonsági, de közlekedési szempontból is alkalmatlan könyvtári célra. Egyben leszögezte . "A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára oly nagy múlttal bíró intézmény és oly jelentős helyen áll a nemzeti közgyűjtemények sorában, hogy ez a két körülmény morálisan lehetetlenné teszi elhelyezését máshová, mint egy nagy múltú, reprezentatív, régi épületbe, vagy pedig a város belterületén építendő, határozottan könyvtári célokra épült, és a Könyvtár jellegével már külsejében is összhangban levő épületbe." 1934 júliusában Fitz József, a pécsi Egyetemi Könyvtár kiváló igazgatója vette át a Hírlaptárral és Zeneműtárral kiegészített egységes Széchényi Könyvtár vezetését. Rögtön szembekerült a könyvtár legsúlyosabb gondjával, a raktári férőhely problémájával. Mivel a Múzeum épületében már nem kaphatott terjeszkedésre helyet, Fitz is a SchlickVajda-rendszerű vasállványzatok további kiépítése mellett döntött, bebizonyítva e megoldás gazdaságos voltát. "A logikus fejlődés tehát az lesz, hogy a tíz évvel azelőtt megkezdett vasállványozást fokozatosan folytatjuk... Fokozatos átalakítással 12-15 évre biztosítható volna a normális raktározás, de azután a könyvtárnak vagy a jelenlegi épületben kellene további raktárhelyiségeket kapnia, vagy más otthont kellene találnia" - fejtette ki véleményét Fitz József. Foglalkoztatta az olvasóterem esti nyitva tartásának kérdése is, melyet eddig a már ismertetett okok miatt - nem lehetett megvalósítani. Fitz a múzeumi kincsek védelme és az esti nyitva tartás kívánalma közti ellentétet úgy gondolta feloldani, hogy az olvasótermet a Sándor utcai bejárat felett fekvő II. emeleti nagy, galériás teremben lehetne elhelyezni, melyben 200 olvasó számára tudna a könyvtár férőhelyet biztosítani. Ez az új olvasóterem közvetlen feljáratot nyerhetne egy, az első JAKUBOVICH EMIL (1883-1935) paleográfus, nyelvtörténész, az MTA levelező tagja 1931-től 1933-ig a könyvtár igazgatója 202