AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918

Összegzés A dualizmus korának végét, a polgári forradalom előestéjét a Magyar Nemzeti Múzeum - s vele együtt a Széchényi Könyvtár - még a reformkor áldozatkészségéből emelt, klasszicista épületben érte meg, amely azonban már régen nem biztosította a benne elhelyezett intézmények zavartalan működését, még kevésbé fejlődését. A kor, amely az épületet emelte, még nem ismerhette azokat az igényeket, amelyeket a 20. század elején egy korszerű múzeumnak és egy korszerű könyvtárnak ki kellett volna elégítenie. Korszakunk végén működésre és fejlődésre képtelen, egymáshoz nem illő gyűjtemények szorongtak egy számukra alkalmatlan épületben. Ez az épület azonban ekkor már többet jelentett, mint puszta falakat: őrző helye volt a nemzeti múlt emlékeinek, s ezáltal a nemzet tudatában szimbolikus jelentőségűvé vált. A kiegyezés korában szabadabban megnyilvánuló nemzeti érzés Pollack Mihály nagyszerű alkotását nemegyszer avatta a nemzet életében lezajló ünnepélyes aktusok színhelyévé. 1894ben a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel Kossuth Lajost, a Múzeumkertben idézték fel a márciusi ifjak szellemét, s innen indult 1918-ban utolsó útjára Ady Endre. A dualizmus kori kulturális kormányzatnak kétségkívül egyik nagy mulasztása volt, hogy éppen a nemzeti kultúra e két alapvető gyűjteményének - a magyar történelem tárgyi és írott emlékeinek - nem biztosította a fejlődéshez szükséges kereteket. A reformkorban megszerzett elsőség és előny a Széchényi Könyvtár szempontjából most mérhetetlen hátránnyá változott: a múzeumi épület szorító falai közül nem tudott a könyvtár még idejében kiszabadulni és korszerűen szervezett, modern könyvtárrá válni. 191