AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918

elől elzárkózzék, s legrégibb közművelődési intézetünknek továbbfejlődését megakassza, amidőn az azóta létesült újabb intézeteket s a vidéki múzeumokat oly bőkezűen látja el szebbnél szebb palotákkal." Új épület emelésére már 1902-ben kedvező telekszerzési lehetőség kínálkozott: a Nemzeti Múzeum mögötti területen a Nemzeti Lovarda telkének és az azon álló Eszterházy-palotának megvétele. A dráguló telekárak mellett ez a viszonylag jutányosán megszerezhető telek elég nagy lett volna egy szerényebb kivitelű második múzeumpalota építésére a természetrajzi osztályok részére. Felhasználható lett volna az Eszterházy-palota is. Szalay Imre mindent elkövetett annak érdekében, hogy ezt a Múzeum tőszomszédságában lévő, igen értékes telket megszerezze a Múzeum részére. 1906-ban terjedelmes emlékiratban hívta fel újra a közvélemény és a kormány figyelmét a kétségtelen tényre: "A nemzeti múlt történeti és irodalmi emlékeinek őrzésére hivatott Magyar Nemzeti Múzeum, gyűjteményei elhelyezésének tekintetében úgyszólván provinciális színvonalon áll, minélfogva állami és művelődési fejlődésünkkel sértő diszharmóniát tüntet fel." Meggyőző érveléssel mutatott rá, hogy a jelen állapotban a gyűjtemények fejlődésre képtelenül szoronganak egymás mellett, s nem fejthetik ki a magyar kulturális életben azt a hatásukat, amelyre hivatottak lennének. "Siessünk - írja Szalay -, nehogy a hazai tudományosságot helyrehozhatatlan kár érje, s a ma mulasztását holnap még aránytalanul nagyobb áldozatok árán kelljen megváltanunk." Ekkor mindössze annyit sikerült elérni, hogy az állami költségvetésbe a Magyar Nemzeti Múzeum épületének bővítésére beállítottak 2 millió koronát, amely 1908-tól négyévi részletben lett volna felhasználható. A Lovarda-telek megvételét azonban a minisztérium nem hagyta jóvá, s a városi körök azon nézete, hogy "a Nemzeti Múzeum új épületének a városrendezéssel kapcsolatban kell történnie..." , a probléma megoldását a messzi jövőbe utalta. Szalay Imre keserűen írta: "A lovardatelek tervének elejtésével legszebb reményeink foszlottak szét, állhatatos kitartással kell tehát újra kezdenünk a munkát, s reményünket csakis abba a körülménybe vethetjük, hogy idővel pénzügyi helyzetünk talán mégis megengedi, hogy módot találhassunk az alkalmas megoldásra..." 1909-ben egy olyan terv merült fel, hogy a Múzeum épületéből a könyvtárat telepítsék ki, s emeljenek számára egy új épületet a Parlament és a Margit híd közötti Duna-parti szakaszon. Ez a telek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendelkezésére állt, s az építkezési költségeket - vagy azok egy részét - a már említett 2 millió korona fedezete volna. Szalay Imre azonban nem tartotta szerencsésnek a felkínált helyet, mivel szerinte "tudományos gyűjteméneknek s ezek közül elsősorban a könyvtáraknak lehetőleg központi fekvésűeknek s egyéb tudományos intézeteknek - mint amilyen pl. az Egyetem - közelében kell lenniök." Elismerte ugyan, hogy a kényszerítő körülmények hatására néha meg kell elégedni kisebb összegekkel megvalósítható, részleges intézkedésekkel, de kétségét is kifejezte, hogy a kisegítő intézkedések nem kerülnek-e később jóval többe, mint amennyibe egy végleges megoldás került volna, "s arányban állnak-e azzal az erkölcsi veszteséggel, mellyel a könyvtárnak a közlb2