AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918

Szalay Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója 1894-1916 állítás alkalmából emelt Vajdahunyad várának épülete, amelybe a Nemzeti Múzeum egy gyűjteményét, a fegyvertárat kívánták elhelyni. Szalay azonban nem értett egyet a Régiségtár megcsonkításával, s nem tartotta biztonságosnak a városligeti tó környékét. így lett az épület a Mezőgazdasági Múzeum otthona. Foglalkoztak a Nemzeti Múzeum épületén belül való helynyerés, ill. építkezés gondolatával is. A már Jankovich Béla által javasolt megoldást - az udvarok könyvtári célú beépítését - el kellett vetni, mert az egyenlő lett volna az udvarra néző földszinti helyiségek levegőtől és világosságtól való elzárásával, s aggályok merültek fel a tervezett építmények tetőtér-világításával kapcsolatban is. Két másik javaslat a múzeum épületének toldás útján való bővítését ajánlotta. Az első változat az épületnek szárnyakkal való kitoldásával, emeletenként 3-3 tágas termet eredményezett volna, köztük a Könyvtárnak egy nagy olvasótermet. A második változat már kizárólag a Könyvtár bővítése érdekében egy külön épületet emelt volna a Múzeum-kertben, olvasóterem és könyvtári feldolgozó helyiségek céljára. Az olvasóterem külön bejáratot kapott volna az Eszterházy utcáról (ma: Pollack Mihály tér), a múzeum épületével pedig egy emeleti áthidalás biztosította volna a kapcsolatot. Egyik változat sem jelentett volna olyan térnyerést, amely valamennyi múzeumi gyűjtemény szükségleteit kielégítette volna, ugyanakkor megbontotta volna az épület harmonikus egységét. Nem csoda, hogy mind a közvélemény, mind a szakértők a terv ellen fordultak. Elvetette a javaslatot a főváros középítő bizottsága 1907. december 7-i ülésén, és testületileg tiltakozott a Mérnök- és Építész-Egylet: "Nem tartjuk esztétikai szempontból lehetségesnek, hogy ... ma már valóban műemléket alkotó, egységes épülete szárnyakkal, vagy kisebbszerű toldalékokkal nagyszerű hatásában befolyásoltassék. Nem hisszük, hogy találkozzék magyar építőművész, aki ily föladatra vállalkoznék..." Mindezen tervek elvetése ül. kivihetetlensége azt bizonyították, amit Szalay már régóta hangoztatott: "...ideiglenes és azért mégis sok pénzbe kerülő pótlásokkal az ügyet ma már megoldani nem lehet."

43 Ő gyökeres és végleges megoldást akart: egy második nemzeti múzeumi palota építését a természeti tárak részére, s ezzel elérni azt, hogy a Nemzeti Múzeum épületében csak a magyar művelődéstörténeti osztályok maradjanak. A Könyvtáron s az Érem- és Régiségtáron kívül ide tartozónak érezte a kettő között összekötő kapcsot képező Magyar Történelmi Képcsarnokot is. 180